:(

Nem fogok dobálózni a szavakkal... Vége lett valaminek... aminek lehet nem kellett volna... De mit tegyek ellene... nem fogok magyarázkodni... de azt az egyet tudom, hogy egy életre megutáltam a pletykát meg a hasonó kitalált dolgokat amik arra szolgálnak hogy elszakitsanak azoktól akik számunkra fontosak.... tudja kiről van szó... remélem elolvassa ezt a bejegyzést... N.... sajnálom :(
Sok sikert az életben légy boldog és valósitsd meg az álmaid...:)

(nem fogok neveket irni...)

Egy kedves laza szám :):)

Junkies - Arany és szar

Őrült vagyok, van aki azt mondja rám
De a világ tesz ilyenné, nem az én hibám
Ölj meg, hajóm süllyeszd el az előítélet tengerén
És ne tudd meg azt, hogy nem vagy más, csak ugyanolyan mint én
Egy mámorban fetrengő részeg aki éppen összecsinálja magát
Mint egy öntudatlan kis újszülött aki elbűvöli a szép anyukát
Még nem láttam csodát csak trükköket
És lehet hogy követtem el már bűnöket
Kerestem ahol látták, s ahol sohasem volt talán
A falfirkák között, összehányt wc-k oldalán
De az igazság mindig itt van inkovnitóban, jól álcázza magát
Napszemüveget hord és a másik oldalra fésüli a haját

Ref.:
Van aki aranypompában él
Másnak a nyomor marad
De az arany egy halott fém
Míg a szarból új élet fakad

Lehet hogy vannak ufók és istenek
De a mesékben én már régóta nem hiszek
Lehet, a valóság is csak álom, egy józan látomás
Már nem keresem, csak várom azt, hogy jöjjön valaki más
Aki képes rá, hogy megpillantsa a szarban elrejtett mazsolát
Mint a ruhádra száradt okádékban az utolsó finom vacsorád

Ref.:
Van aki aranypompában él
Másnak a nyomor marad
De az arany egy halott fém
Míg a szarból új élet fakad

Mai vers :):) én irtam :):)

Ezt a verset magyar dolgozatra irtam :):)

Játék

Nem leszek senki játékszere!
Engem ne rángasson senki zsinóron,
Mint egy érzéstelen marionett-bábút.
Inkább eldobom magamtól
A gyermeki öröm magvait,
Minthogy eljátszam
Egy torz elme ördögi játékait.

Álmot lát az elme,
Őrült álmot, egy másik világról,
Hol nem kell a téboly őrült játékát játszani.

Nem játszom játékot
A keserves lét hamvaival.
Fontosabb ez a kiüresedett
Gyermeteg érzések
Hasztalan játékánál.

Nem akarok játékot csinálni
A könnyek fekete érzéséből.
Mert itt ebben a létben
Árnyékharcot vivunk a sorssal,
És önmagunk álomvilágával.

A játéknak már nincs öröme.
Elveszett már a régi korok árnyaiban.
Ebben az érzéstelen világban érzed,
Hogy torz elmédet üldözi a kegyetlen félelem.

A halál majd életet lehel
Gyermekfejed elképzelt játékaiba.
Elborult gondolataid sirt ásnak
Maguknak a fagyos szivek ősi temetőiben.

Végül te is elporladsz,
Meglhal szived játéka
És csak az elmúlás
Illatát hagyja maga után
Az elveszett lélek ködös árnyain.

Egy kis zeneajánló

Katt IDE

Nagyon jó muzsika

Új külső

Amint láthatjátok blogom új külsőt kapott.. Ezáltal jobban átadja a hangulatot amivel irásaimat átitatom.. És jobban tükrözi az alaphangulatom is..

mi lesz...

Sokat gondolkodtam hogy mi a blogom jövője... Nemtudom... Alig olvassák. senki nem is kommentárol.. ez van.. adok a blognak még eg utolsó esélyt.. aztán majd kiderül...

JaniPéter a SÁÁÁÁÁÁTÁÁÁN

Ha akartok egy jót röhögni lessétek meg XD

http://www.youtube.com/watch?v=o9JfeWLSr0k

Egy gondolat

"A hazugság vára, gyengéknek menedék."

Halgasd meg

Mostanában visszatértem régi önmagamhoz. Régen nagy Black Metal fanatikus voltam. A leg Istenkáromló zenekaroktól sem riadtam vissza. De az már a múlt. Most valahogy mégis visszatértem egy zenekarhoz... a zenekar neve Athame... (de nem kell megijedni maradok goth)

"Néhány sor a zenekar eddigi életérõl...

Megalakulásunk a 2001 augusztusára tehetõ, mikor is négy "õrült", fanatikus black-death metálos egyén úgy határozott, itt az ideje, hogy rászabadítsák a világra lelkük legsötétebb bugyrait.:) Egyikünknek sem ez volt az elsõ zenekara, de csak ebben tudtuk megvalósítani ilyen irányú elképzeléseinket: Célunk egy vad, nyers, kompromisszummentes black/death album elkészítése volt.
A következõ év tavaszán ez az album el is készült Athame néven a Denevér stúdióban. Az év többi része koncertezésekkel telt- pl. turné az Akela zkarral.
2003-ban megnyertük az I. Ajkai Tehetségkutató Rockfesztivált- ennek apropójából olvashatók voltunk a Rockinform hasábjain, majd hallhatók a Tilos Rádióban. Ugyanaz év októberében felvettük második albumunkat a City Sound Studióban, Elveszett Tüzek címen.
2005-ben a zenekar felállásában történt némi változás: Molnár Szabolcs gitáros (aki az elsõ két album fõ dalszerzõje is volt), közös megegyezéssel, kilépett, s helyére Erdélyi Gábor és Szalma Tamás került.
Szabolcs további zenekarai: Impartium, H2SO4, Goblin Gore.
2008-ban Kinga is megvált a zenekartól, hosszúra nyúló külföldi tartózkodása miatt. Viszont õ sem hagyta abba a zenélést, Olaszországban már van új zenekara.
Két elsõ anyagunk sajnos csak szerzõi kiadásban látott napvilágot, viszont ha minden a terv szerint alakul, a hamarosan megjelenõ harmadik albumunk a Hungaryan Records gondozásában jön ki. Ennél a kiadónál jelent meg 2008 májusában egy magyar Burzum tribute album (Life Has New Meaning), amin mi is szereplünk egy számmal: Beholding The Daughters Of The Firmament.

Tagok:
Erdélyi Gábor: gitár
Hideg Gábor: basszusgitár
Szalma Tamás: gitár
Szenti Attila: károgás/hörgés
Szenti Árpád: dob

Vojnits Kinga: ex-basszusgitár (2001-2008)
Molnár Szabolcs: ex-gitár (2001-2005)

Az oka visszatértemnek a dalszövegek témája... Valami megfoghatatlan gyönyörűséges melankólia járja át a dalokat. Költői sorok, rímek, ami a mai black metalt nem nagyon jellemzik. Ők nem estek abba a csapdába hogy angolul irják meg a szövegeiket. És nagyon tetszik. Szenti Attila kiváló költői tehetsége magával ragad. A sötét érzelemmel teli dalok felébresztik az emberben az érzést ami magával ragadja a baljós árnyak kárhozatos tavába. A kiváló gitártémák elsodorják a sötét elmét. Néhol darálós részek néhol teljesen lelassult tempók egymás vátják és s ez teszi változatossá a dalokat a szövegvilág mellett. Többet fogok megemlíteni a szövegekről, Hiszen az fogott meg igazán. A szövegekben gyakran fedezhetünk fel különböző metaforákat, hasonlatokat. A szövegek vers formájában is kiválóan megálják a helyüket. Az érzések keverednek néhol gyönyört érzünk néhol pedig eszeveszett gyűlöletet. Ez az érzés átkiséri a dalokat halgatás közben. És jöjjönek a dalok elemzései, ahogy én érzem:

Athame - Atheme 2002

első dal az intro.. Valami kisértetiesség kiséri végig az egész dalt.. Érződik hogy valami fel akar törni a mélyről... Hát a második dalban fel is tör.. rendkivül gyors tempóban kezdődik. De több résznél leassul.. ez valami mámoros sötét gyönyörűséggel ruházza fel az egész dalt. Egyik kedvenc számom az albumról. Következő szám nem tetszik annyira. Szövegvilága nagyon jó, de valahogy ez a dal nem áll hozzám közel. Talán nem is nagyon értem a mondanivalóját. Nem is nagyon tudok mit irni róla. Következő szám viszont rengetek meglepetést tartogat. Mintha maga az ördög sugalná a szöveget. Valami hátborzongató is van benne. De az egész szerintem arról szól, hogy ne korlátozzuk magunkat, és tegyük ami örömöt okoz, és úgy tegyük, hogy senki sem körlátoz bennünet. És a bűnöknek nevezett dolgokat élvezzük ki mert csak ez vezet a teljes testi, lelki, és szellemi kielégüléshez. Következik egy igazán agressziv szám. Feléled a gyilkos ösztön. A halál bűze terjeng e levegőben. Az ember elveszti a fejét és tőrt ragad és átadja magát a gyűlölet érzésének. A lélek kinek nincs nyugovása és nincs mit veszteni tébolyult dühhel pusztít. Következő szám egy látomásról szól. Az igazság elvész, és csak a gyilkolás szenvedélye marad, elvész a szeretet, meghal az Isten a szívben. Következő szám mintha egy óda lenne, egy személyleirás. Rendkivül szép darab. Leirhatatlan érzéseket kelt bennem. Nem is tudok mit mondani. Következő szám azt az érzést sugalja, mikor háború után a csatatéren a hozzátartozók keresik elhunyt szeretteiket. Az egész dalt átjárja a gyász és a keserű bánat érzése. Rendkivül szép darab. ezután követketik az Outro ami rendkivül szép dallamvilágával a vég érzését kelti. nagyon illik befejezőnek.

Athame - Elveszett tüzek (2004)

Az album rögtön egy gyötrelmes számmal kezdődik. A feledés érzése vagyis inkább a feledés akarata járja át a dalt. Mint mikor egy szerelmi csalódás végén megutáljuk azt akit eddig szerettünk. És megmondjuk a szemébe, hogy gyűlöljük a fajtájat. Számban rendkivül szép metaforák és hasonlatok vannak. Egyik favorit szám. Következő szám kicsit vámpír filinget sugal, hogy éjjel a királyok, szóval a halandók felett állók feltámadnak vagy mondhatni felébrednek és rettegést hoznak a világra. Követkető szám rendkivül szép basszusgitár játékkal kezdődik. A szám azt sugalja számomra mikor valami nagy veszteség ér bennünet és ugy érezzük nincs mit veszteni és epekedve várunk a halálra, és próbáljuk megölni magunkban az érzéseket, és az emlékeket amik fájdalmat okoznak. Követkető számak nagyon elragadó a szövegvilága és nagyon illik a zenéhez. Az egész szám szeritem egy biztatást sugal, hogy hagyjuk az értelmetlen dolgokat és tépjük le azokat a láncokat amik hozzjuk kötnek. A következő szám valami érzéstelenséget diktál, az érzés nelküli gyilkolás, a lélek üressége mind erre utal. Végül elérkeztünk az album névadódalához. Talán ennek a szövege tetszik legjobban. De nem szokásom ilyenben dönteni mert rendkivül jó a többi szöveg is. Ebben a számban az ellentétek váltják egymást és ez teszi hátborzongatóvá az egész számot. "ringó bölcső - tátongó sír" Nagyon tetszik mikor a gitár kicsit dallamosabb témát játszik a dobnak pedig megmarad az agresszivitása. Az egésznek olyan érzést ad mikor kétségbe vagyunk esve, tennénk valamit de az ugysem segitene. És végül az utólsó szám. Egy eléggé kétoldalú szám. Valahogy kicsit istenkáromlás érzését sugallja, de ha jobban megfigyeljük akkor kijön kb hogy az egész csak képletes, hogy pusztitsuk el azt ami szenvedést okoz..

KB ennyi lenne az én beszámolóm... Örülök hogy ismerem ezt a zenekart és élvezhetem eme csodálatos sötét gyönyörrel megfüszerezett muzsikát.. (kérem nem beszólni ez az én személyes véleményem és érzéseim amit a dalok váltanak ki belőlem)

Infók és letöltés: http://athame.atw.hu/

Pofátlanság

Ha már van pofád leszavazni a blogom akkor legyen pofád leírni hogy miért teszed.
köszönöm..

Idei termés :)

Meghalnék érted

Szeretetet váltja az útálat,
Ha olyan is leszel mint egy vadállat,
Ne törodj beke a sorsodba,
Ne hidd el hogy holtan jobb volna.

Mert a gonoszság belülrol fakad,
Minden rosztól mentsed magad.

Mert jól tudod hogy nincs esélyed,
Ha a gyozelmet csakis reméled,
Tanuljál meg hinni a jóban,
Mert a földön a szeretet már múlandóban.

Meghalok én te helyetted,
Nem kell lehajtanod a fejed,
Tekints fel újra az égre,
Higgyjél megint, s újból végre.

Maradj ilyen mint amilyen most vagy,
És a gonoszság békénhagy,
Elkerül téged minden rosz,
És nem állit csapdát a gonosz.

Én meghalok de te éljél,
Mindig szeress, és reméljél,
Szeresd a szépet, szeresd a jót,
Szeress engem a múlandót.

Az életem egy égo fáklya,
Elobb-utóbb úgyis kialszik a lángja.

Mindig ügyelj minden percre,
Nézz fel az én keresztemre,
Lehet hogy most meghalok,
De szívedben újra feltámadok.



Nézz a szemembe

Nézz a szemembe,
e megyötört lélek-tükörbe.
Lelkem kínok közt szenved,
belül a gyulölet szennyez.

Lelkem mint egy pokol,
mindig csak roszra gondol.
Tépd ki szivem a helyébol,
Nem kell töb falat az élet kenyerobol.

Nézz bele a szemembe,
e meggyalázott lélektükörbe.
Ha rád gondolok folyik a könnyem,
itt hagyom az életem könnyen.

Megáll a szív e kis pokol,
utánam ezer démon lohol.

Megöllek téged, mert annyira szeretlek,
meghalok én is, az életem a kezedben,
meghalunk együtt a szerelemben,
megrohadunk együtt a pokol fenekében.



Viszonzatlan szerelem

Szép szemedbe néznem nem lehet,
de tekintetem más nem tehet.
Másé vagy én kedvesem,
ilyen ez a kínzo szerelem.



Amikor meghal a remény

Nem! Soha nem leszek a te szolgád!
Nem fogom viselni gyarló tetteid súlyát!
Holdvilágos éjszakán nem leszek szeretod,
Így kell lefogadnod, így kell beletörodj!

Te vetettél véget mindennek,
Te lettél gyilkosa szívemnek!
Te ölted ki belolem a szeretetet,
Te gyaláztad meg az életemet!

És én mégis szeretlek, mint testet a vér,
Nem hagytál nekem egy cseppnyi reményt!
Szeretném ha tudnád hogy csak miattad éltem,
Szerelmedre vágytam abban reménykedtem.

De már nem vagy szívem hordozója,
Kegyetlenül eljött at utolsó óra.
Párnámra lehajtom tébolyult fejem,
És csak remélem hogy valaki majd eltemet.

Kérlek gyere el a temetésemre,
tégy síromra virágot,
Mert örökre itt hagyom ezt a hozzád hasonló,
Gyarló világot!



Hiába való kuzdelem

Miért kell mindig kuzdenem,
miért nem kellek én neked,
szeretném érezni
ajkad édes csókjait.

Miért kell mindig szenvednem,
miért kell halálig kuzdenem,
mond, miért nem tudnál
egy kicsit is szeretni.

Kuzdök érted mint egy állat,
mert neked ennyi az árad,
mindent megteszek,
hogy egyszer veled lehessek.

Kérlek ne vedd el tolem,
ezeket a szép emlékeket,
kérlek csak annyit tegyél meg,
hogy soha el nem feledsz.

Könnyeim hiába folynak,
nem jön már többé szeb holnap,
nem tudom mit tegyek,
csak szeretni tudnálak.

Mostmár mindent megtettem,
de azt hiszem hiába szenvedtem,
ajkaid édes ízét,
soha nem érezhetem.



Köszönöm neked

Már nem kisér magány utamon,
Mert te velem vagy,
És felmelegíted jéggé fagyott lelkemet.

Veled boldog vagyok.
Mosolyod számomra olyan,
Mint a nyári éjszakán,
A csillagok ragyogása a kietlen égbolton.

Minden veled töltött pillanat olyan,
Mintha kiszabadulnék lelkem
Rideg börtönébol.

Szeretlek,
Mert benned megtaláltam,
Mit eddig kerestem,
A boldogságot,
És az igaz szerelmet.

Szinessé teszed szürke hétköznapjaim.

Köszönöm hogy vagy nekem,
Nélküled üres volna az életem.



Mikor mindennek vége szakad

Eljött újra a sötét éjj,
Minden élo nyugovora tér,
Csak az én szememre nem jön álom,
Egy penge mellett a halált várom.

Megnyugszik a pokol-elme,
Szív mélyére eltemetve,
Bús haranngok kongásával,
Meghalni az örök magánnyal.

Elporlad a szív mely nem szeretett,
Elborul az elme mely nem keresett,
Nem keresett igazságot,
Nem remélt már boldogságot.

Nézd most mind ez mennyit ér,
Mikor kifolyik az utolsó csepp vér,
Mire várjak mikor mindennek vége,
Könnyezek a fényképed nézve.

Lassan minden homályba vész,
Akármerre bárhova mész,
Gondolj arra aki szeretne,
Miattad van a szíve összetörve.

Ez a valaki én vagyok,
A világra csak egy verset hagyok,
Mely végso bucsut vesz mindentol,
ÉS így távolodom el az élettol.



Mennyit ér?

Mond mennyit ér az, aki életét adja
a jóért?
Mit érezhet, mikor lecsapja fejét
a hóhér?
Miért kell vége lennie minden
jónak?
Miért kell felolvadnia a
szerelem-hónak?

Mennyit ér a szív szerelme mely
velejéig romlott?
Hogyan törölheti le megáról a
fekete kormot?



Szeretlek

Szeretlek! Ugye tudod?
Már mondtam sokszor!
De nem elégszer!
A világ legszebb szavát nem lehet
elégszer mondani.
Vágyom ölelésedre, csókjaidra.
Soha ne jöjjön el az az óra,
mikor többé nem látlak.
A mi szerelmünk ne legyen múlandó.
Azt én nem engedem.
Veled boldog vagyok,
s érzem te is velem.
Vigyázok rád, mint a hold
a nyári éjszakán a csillagokra.
Forró ajkaid égessék fagyos lelkem.

Fájjon. Csak legyél velem.
Nélküled nem élném túl az életet.



Halálvágy

Gyere, Ölj meg! Megengedem!
Szerelmedre vágynom reménytelen.
Gyere, ontsd ki vérem,
És megmutatom neked a valódi énem.



Túl a halálon

Holdvolágos éjszakán,
Fehér boröd bársonyán,
Megcsillan a holdfény,
Közli, hogy nincs már több remény.

Nincsennek már szép szavak,
Itt van már az alkonyat,
Holt szeretod várva-vár,
Gyász éneknek hangja száll.

A felszáradt könnycseppek,
Arcodon már nem remélnek,
Elmúlt már a fájdalom,
Közöny ül az arcodon.

Holt lelkekne hajnalán,
Hu szeretod már ne várd,
Elvan már o tememtve,
Lenn van ményen a földben.

Egy virág sincs sírhalmán,
Töbé soha semmit nem vár,
sötét herceg eljött érte,
Meghalt végül a reménye.

A fájdalma már rég elmúlt,
Nem kisért többé a múlt,
Mert ott vagy már vele,
Életének szép szerelme.



Érzések halála


Már nem ébred fel,
a sürü magányból,
az elveszett lélek
torz akarata.
Húsába, már csak
a halálvágy vájta
üszkös, megkopott fémfogait.
Szeretne meghalni,
és felébredni végre,
ebbol a kegyetlen élet-álomból,
mely csak a lelkét húzza karóba,
a magány ódon kastélyának,
vérrel öntözött mezején.
Suru homályba vész,
e néma táj,
kietlen pusztaság a lélek,
ha nincs mi felmelegitse
a rideg szívet.
A szív gonoszsága
nem múlik el.
A fakó századok beleitatták
már kegyetlenségüket.
Már nincs értelme
várni a pillanatra.
Már nem tisztul meg soha,
ez a korcs emberi természet.
Csak a kegyetlen Vég
vethet véget,
ennek a vérfürdonek.
A szabadság érzése tovaszál,
a szív üres szeretetével.
elfelejt az ember szeretni,
és még magát is képes gyulölve,
a pokol fenekére vetni.
Torz, és gonosz gondolatok
marják szét a tudat,
parányi drágakövének vélt,
szennyes szerelmét.
Nem marad más csak a közöny,
beleivódva a szívbe, lélekbe, tudatba.
A bozongás lessz úrrá,
a hétköznapok emberi robot-roncsain.
A fásultság, és a szeretettelenség
fog véget vetni,
ennek a kiüresedett,
érdektelen emberi létnek.
Parányi, halovány szikrája
sem marad a boldogságnak.

Végso búcsút vegyél,
te balga ember az érzéseseidtol,
mert rajtad is erot vesz,
a közöny hideg rablánca,
és felemészti porba tiport életed,
minden szép pillanatát.



A feledés

A melankólia mámoritó tengerében,
elmerülve a végtelen bánatban,
beletörodve a sorsba,
érzem, rám már nem vár boldogság.
Lelkem halotti torán,
már csak az enyszet
járja érzéstelen, kiüresedett táncát.

Halott lelkem végtagjai
elüszkösödnek a kegyetlen
földi létben.
Már meghalni nem lehet,
mert közöny van a lélekben,
és nem hajt rá érzés,
hogy véhet vessek
szánalmas életemnek.

Lelkem üszkös végtagjai
úgy hajladoznak a bánat szelében,
mint magányos rózsaszál
a hatalmas viharban.



Meggyötürt lélek gondolatai

Ihlet órái elhagyják
sötét lelkem templomát.
Nincs bennem érzés,
mely alkotásra birná
tébolyült elmém.
Végül bennem is kihalt
a szép érzések világa.
Csak a bánat dzsinje ül
megalázott lelkem utcáin.
A pokol kénes illata
terjeng a levegoben.
Elhalnak a szép szavak,
nyugovóra tár a rideg lélek.
Érzéstelen üres szív,
mely mellkasomban
néha dobban egyet.
A meggyötört lélek
vágyik a szenvedésre.
Az önsanyargatás érzése
tart még benne
valamennyi szikrát.
Ez a tébolyult világ
csak még mélyebbre húzza
a sötét érzések kárhozatos tavába.
Mig végül fegyvert tagadván
véget vet szánalmas életének.



A vég kezdete

Nincs Több szenvedés,
nincs már újraébredés.
Lelkem lehajtja fejét,
nem emeli fel már elsorvadt kezét.

Véget ér az álomvilág,
nem követek el már hibát.
Nem fogok már szeretni,
az életnek értelmet keresni.

Elporlad a szív, urnába zárják,
Többé már sehova nem várják.
A lélek is elporlad.
A feledés tengerébe belefullad.

Ével múltán elfelednek,

szív mélyére eltemetnek,

Emlékem is egykor meghal,
A múlt tüze többé nem mar.

Nagyon jóóóó :D:D:D

nemrég találtam egy eléggé érdekes dolgot neten... :D:D:D hogy mi?? Ime:

Forrás:Wikipedia

Karóbahúzás

A karóbahúzás egy, az ókor óta ismert és alkalmazott kivégzési módszer, a halálos ítélet egy minősített végrehajtási formája: végrehajtás kínzással. A karóbahúzást többnyire úgy hajtották végre, hogy lassú, nagy szenvedéssel járó halált okozzon, az alkalmazott módszertől függően a halálraítélt 2-3, de akár 6-8 napig is élhetett utána.

A karóbahúzás során egy kihegyezett lezsírozott karót vezettek a kivégzendő személy testébe, többnyire a végbélbe vagy női áldozatok esetében a hüvelybe. A kivégzőkarót a gerincoszlop mellett vezették el, lehetőleg úgy, hogy a létfontosságú belső szerveket ne sértse meg. A karót a nyak és lapocka között szúrták át a testen, majd a karót a ráhúzott emberrel együtt felállították. Egyes korabeli ábrázolások arról tanúskodnak, hogy néha a karó hegye az áldozat száján, a mellkas vagy a has magasságában bújt elő. A kínzást meghosszabbította, ha egy „ülőkét” helyeztek el, hogy a test önsúlyától ne csúszhasson le. A középkori Európában széles körben elterjedt és kedvelt kivégzési módszer volt.

„A gyermekgyilkos asszonyok büntetése volt Európa-szerte a karóba húzás, később ezt a vétket zsákba varrott vízbe fojtással enyhítve torolták meg. A férfiak köréből a rablógyilkosokra szállt ez a kemény büntetés. A felkarózás, nyársba vonás (palo inponere) sokáig túlélte az idők múlását, a 16-17. sz. büntetőjogi gyakorlatában még érvényesült rablók, rablógyilkos útonállók rendszerinti büntetéseként, amit azonban egyéb súlyosnak minősített esetekben s a hadifogságban is gyakran alkalmaztak. A feudális kori, általánosan elterjedt kivégzési módok között a karóba húzás volt az egyik legkegyetlenebb. Minthogy az elítélt kínját, aszerint, hogy testén a karót hogyan vezették keresztül, arra mily módon tűzték fel, az eljáró hatóság tetszése szerint s igen hosszúra lehetett nyújtani. A karóba húzás a megtorláson túl az általános elrettentést is szolgálta.”

– Cseres Tibor: Vérbosszú Bácskában (részlet)



Története


-Ókor

A karóbahúzás már az ókorban is elterjedt kivégzési mód volt, mely részben a leigázott városállamok lakosságának elrettentő megbüntetését szolgálta, nem mellékes üzenetképpen a még fennálló ellenállás megadásra kényszerítésére, másrészt bizonyos polgári bűnök büntetéseként is alkalmazták. E kivégzési mód már

szerepel Hammurápi törvényei között is:

„Ha egy awélum felesége más férfi miatt férjét megölette: ezt az asszonyt húzzák karóba.” Hammurápi törvényoszlopa (153. szakasz)

-Középkor

Ezt a kivégzési módot, a megszaporodott tolvaj

lások megfékezésére "Karóbahúzó" Vlad havasalföldi vajda olyannyira kedvelte, hogy a ragadványnevévé vált. A legenda szerint koncentrikus körökbe rendezve helyeztette el a karóba húzott áldozatait. Egy-egy áldozat kivégzéséhez használt karó hosszát úgy állapíttatta meg, hogy az milyen származású. A módszer arra volt jó, hogy az előkelő halálraitélteket húzatta a leghosszabb karókba, és azok így messzebbről látszottak.

	(„Karóbahúzó” Vlad)… kegyetlenkedése oly nagy fokú volt, hogy ha például valamely faluban egy egyén valami hibát, vagy bűnt k övetett el, azon falunak összes lakosságát, férfiakat és nőket gyermekeikkel együtt, elevenen karóba húzatta. Agacs-Hiszárral szemközt – mely e nyomorultnak székhelye volt – hat mérföldnyi hosszúságban két sor sövényt fonatott, s a mellé tövisbokrokat ültettetett, azt mondva, hogy kertet csinál magának azután a két sövény közét karóba húzott magyarokkal, moldvaiakkal és oláhokkal rakatta meg. Azonkívül – a vár környéke erdős, fás hely lévén – mindegyik fának mindegyik ágán számtalan felakasztott ember függött, s parancsa az volt, hogy aki e felakasztottakból egyet levesz, az annak a helyére akasztassék.
– Turszun bég török történetíró

A középkori Magyarországon a karóbahúzás és a kerékbetörés igen elterjedt kivégzési mód volt. Azonban nem létezett a hóhér-bakó megkülönböztetés, mint a németeknél, ahol a lefejezés mestere a bakó volt, míg a hóhér a szégyenletesebb módú kivégzéseket hajtotta végre, mint amilyen a karóbahúzás is volt. Magyarországon a bakók nem tömörültek céhekbe sem, általában a közrendűeket a hóhérok felakasztották, karóbahúzták, kerékbe törték, a nemeseket azonban a bakó fejezte le. Az 1514-es Dózsa György-fél

e parasztfelkelés során a nagylaki csatában a parasztfelkelők fogságába esett főnemeseket (Csáky Miklós csanádi püspököt, Ravazdy Péter alispánt, Nagylucsei Dóczy Györgyöt, Torpay Miklóst, Telegdy Istvánt kincstartót és más nemes fölkelőket) karóba húzták, hogy megbosszulják korábban hasonló módon kivégzett felkelő társaik halálát.

	„Az anatóliai török nyelvben a karót így mondják: lofat. Nyelvünkbe a XVI. században került, az ozmán katonaság szótárából s népkezelő gyakorlatából, már pusztán a nyársbahúzó karó jelentésében. Nyel vészek és pszichológusok méltán gondolkodtak el azon, hogy nyelvünk egyik leggyakoribb, de a képzeletre legiszonyatosabban ható átokmondása mért van összefüggésben épp a lóval. Volt tanulmány – mélylélektani –, amely az őslénykori szodomizmus szerencsésen fönnmaradt nyomait, sőt egy ősvallás elemeit vélte fölfedezni benne – egy ősien lovas népnél! Az etimológia ezt megdönti. Az átok nem mond egyebet, mint hogy: végezd török karón!
Illyés Gyula:Ebéd a kastélyban (részlet)

-Újkor

A XVI–XVII. században az Oszmán Birodalom és a kazanyi tatár kánság ellen folytatott háborúk során a karóba húzást minden hadviselő fél alkalmazta, elrettentő céllal.

Kobb Farkas Frigyes gróf, német-római cs

ászári tábornok 1672-ben a legyőzött felkelőkkel szemben szörnyű kegyetlenségeket követett el. Szabályszerűen vadászta őket, felakasztatta, karóba húzta, kerékbe törte azt, aki kezébe került. 1672-ben, Kobb, mint kassai főkapitány és a 13 felvidéki megye katonai főparancsnoka, körleveleket bocsátott ki, melyekre vörös akaszt

ófát, karót és kínzókereket festetett, halálnak halálával fenyegetve mindenkit, aki a Kurucokkal tart, vagy fegyvert mer hordani. Egyedül a kassai piacon 22 embert húzatott karóba.

A Habsbirg Birodalomban II. József császár 1778-ban átmenetileg eltörölte a halálbüntetést, de azt II. Ferenc császár 1796-ban újra visszaállította. Ezek a kínzással együttjáró kegyetlen, minősített kivégzési módok, egészen az 1800-as évek közepéig megtörténtek Magyarországon.

A karóba húzást, és hasonlóan véres és kegyetlen kivégzési módokat nemcsak hivatalos állami bíróságok rendeltek el, hanem irreguláris felkelő csoportok is előszeretettel alkalmazták ezt az ellenségesnek tekintett civil lakosság megfélemlít

ésére, elűzésére. Az 1848-49-es Forrradalom és Szabadságharc idején a császáriak által felbiztatott móc felkelők ilyen atrocitásokat követtek el az erdélyi magyar lakosság ellen. 1944–1945-ben a magyar Délvidékre visszatérő szerb partizáncsapatok is hasonló módszereket alkalmaztak a helyi magyar lakosok ellen, bosszúból a magyar csapatok partizánellenes akcióiban elfogott szerbek kivégzéséért.

-Karóbahúzás napjainkban

2009. januárjában szerb napilapokban jelentek meg írások, hogy a bosnyák börtönökből frissen szabadult Ali Hamad az al-Kaida egykori tisztje beismerte - civileket húztak karóba a Boszniában harcoló El Mujahedin nevet viselő zászlóalj tagjai.

Mision complete

Az összesítés nem áll rendelkezésre. A bejegyzés megtekintéséhez kattints ide.

"Álmodtam egy világot...."

Szép az élet. Tanulj meg mosolyogni. Mindenki csak ezt mondja. De nézzük a valóságot. Az ember beleszületik a mocsokba. Csak saját magára számithat hogy kilábaljon belőle. Az emberek gyakran kialakítanak maguknak egy álomvilágot, és abban élnek. Nem látják az életet a saját valójában. Hasonlithatnánk az egészet egy nagyvároshoz. A reklámokban nagyon szép képet tudnak mutatni. rengeteg szép hely. De nézzünk körbe kicsit. Miközben mi gyönyörködünk a szépséges városban lehet hogy valaki egy parkban újra egy padra hajtja le a fejét. Neli mond hogy szép az élet. Igen, vannak az életnek szép pillanatai. Ki is kell használni, és értékelni is kell. De az élet magában egy nagy rakás szar. Azt mondják hogy nézőpont kérdése. Igen elismerem. De én ezen véleményemen nem tudok változtatni. Én az életet a saját valójában látom és nem képzelem el hogy milyen jó mikor nem is. Az életnek vannak szép pillanatai. Azért élünk. Ezeknek a pillanatoknak. És az tart bennünket életben hogy sóvárogva vágyunk rá és hogy hátha itt lesz már az a pillanat. Hát mond annak hogy szép az élet aki ott él etiópiában, csontsovány, nem tudja mikor látott utoljára ételt, mellesleg árva is. ja és aids-es. Na neki mond hogy szép az élet. Neki mi boldogsága van? Csak annyi hogy él. Meg néha egy falat kenyér. Más boldogsága nincs. Örül ha ehet. De mi akiknek mindenünk megvan mégsincs semmink. Gondolkodjunk el egy pillanatra. Van házunk. Kitudja meddig. Van munkahely. Kitudja meddig. Van mit ennünk. Ki tudja meddig. Rá kell jönnünk hogy a boldogság igenis múlandó. Véget ér. Ki tudja meddig mosolygunk. Lehet hogy aki ma boldoggá tesz, holnap kilép az életünkből. Számíthatunk arra hogy előbb utóbb véget ér és elveszik amiért harcolunk. Kialakít az ember magának egy világot. És ott boldognak érzi magát. De mekkora megrázkódtatás éri majd mikor rádöbben a valóságra. Ezért ajánlom hogy nézzük a valót, és az igazat. És ne álomvilágban éljünk. Mert mikor megszűnik létezni és belecsöppenük a való életbe akkor csak lesünk hogy mivan. Eddigi világunk összetört bennünk. Lehullottak a fátylak. Belaharaptunk az almába ami kivülről szép mert mi szépnek akarjuk látni. De mikor megizleljük és megtapasztaltuk a valót akkor eldobjuk magunktól. Mennyire édesebb az a romlott alma amibe úgy harapunk hogy tudjuk rothadt. Tanuljunk meg együtt élni a gondolattal, hogy az élet önmagában nem ér semmit. Találjuk meg azokat a dolgokat amik boldoggá tesznek bennünket. És élvezzük ki, mert lehet már holnap nem lessz rá alkalom. Mert a jövője nem biztos senkinek akárhogy betervezzük. Senkinek sem. Sem fiatalnak sem öregnek. Minden elmúlik. De ha elmúlik múljon úgy hogy tudjam hogy a valódi dolgokat élveztem benne, és nem a kialakított álomvilágot.

Végül itt egy nemrég írt versem ami eléggé tükrözi a gondolataim:

Érzések halála

Már nem ébred fel
a sürü magányból,
az elveszett lélek
torz akarata.
Húsába már csak
a halálvágy vájta
üszkös, megkopott fémfogait.
Szeretne meghalni,
és felébredni végre,
ebbol a kegyetlen élet-álomból,
mely csak a lelkét húzza karóba,
a magány ódon kastélyának,
vérrel öntözött mezején.
Sűrű homályba vész,
e néma táj,
kietlen pusztaság a lélek,
ha nincs mi felmelegitse
a rideg szívet.
A szív gonoszsága
nem múlik el.
A fakó századok beleitatták
már kegyetlenségüket.
Már nincs értelme
várni a pillanatra.
Már nem tisztul meg soha,
ez a korcs emberi természet.
Csak a kegyetlen Vég
vethet véget,
ennek a vérfürdőnek.
A szabadság érzése tovaszál
a szív üres szeretetével.
elfelejt az ember szeretni,
és még magát is képes gyűlölve,
a pokol fenekére vetni.
Torz, és gonosz gondolatok
marják szét a tudat,
parányi drágakövének vélt,
szennyes szerelmét.
Nem marad más csak a közöny,
beleivódva a szívbe, lélekbe, tudatba.
A borzongás lessz úrrá
a hétköznapok emberi robot-roncsain.
A fásultság, és a szeretettelenség
fog véget vetni
ennek a kiüresedett,
érdektelen emberi létnek.
Parányi, halovány szikrája
sem marad a boldogságnak.

Végső búcsút vegyél,
te balga ember az érzéseseidtől,
mert rajtad is erőt vesz,
a közöny hideg rablánca,
és felemészti porba tiport életed,
minden szép pillanatát.

Szeretethiány

Az élet sokszor kegyetlen, rengeteget kell szenvedni minden apróságért. Főleg a szeretetért. Legjobban tud fájni a szeretethiány. A szeretethiány ráteszi a pecsétjét a mindennapjainkra. Mindegyikünknek vannak olyan pillanatai amikor úgy érezzük hogy szükségünk van valaki ölelésére, és kedves szavára. De mivel a pillanat nem tudja megadni nekünk, ekkor jelentkezik a szeretethiány efektus. Ekkor az ember elképzeli hogy nem kell senkinek sem, felesleges és nélkülözhető. A nagy szeretetigényű embereknél, és a melankólikus lelkibeállitotságúaknál gyakran előforduló jelenség. Előfordul spontán vagy kapcsolatok végénél mikor az egyik fél szerelmes marad... stb.. Ha a kapcsolat vége szakad az nagyon tud fájni. Ilyenkor is szeretethiánya van az embernek csak itt nem valakitől hanem egy valakitől várja a szeretetet, de itt nem kaphatja meg. Ez a vágy halálra van itélve. Ez a szeretethiány legfájdalmasabbika. Összeszorul a szív, bámul az ember maga elé, sír, és csak arra vágyik hogy akit elveszített újból szeresse. A szeretethiányos embernek gyakran fáj a múlt. És nem a fájdalmas része, hanem a szép pillanatok amikor minden tökéletes volt és azt hitte hogy soha nem ér véget az egész. Minden embernél előfordul a szeretethiány jelensége, van akinél gyakrabban, van akinél kevésbé. Nállam mondhatni mindennapos. A nekem fontosakat nagyon ritkán látom legfeljebb hétvégenként, a többi embertől körülöttem nem kapok annyi szeretetet hogy kielégitse az én igényem. De a szeretethiányos ember jó tulajdonsága hogy nagyon tud szeretni. Nehezen felejt. Nevetni még tudok, de senki nem tudja micsoda nagy harcokat vivok magammal minden nap. Lehet kicsit furcsa most tőlem, de én a szeretetet tartom legfontosabnak. Néha nagyon fáj szeretni, főleg amikor minden nap beszélhetsz vele, de nem mondhatod ki hogy szereted, mert ő már lezárta az egészet magában. csak te szenvedsz még miatta. Próbálod erősnek mutatni magad, de belül sírsz mint egy anyjától elszakított csecsemő. A szeretethiány egészen abszurd gondolatokat képes ültetni az ember fejébe. Három dolog motiválja az életem: 1. Inkább gyűloljönek azért aki vagyok, minthogy azért szeressenek aki nem vagyok.. 2. Inkább útáljon mindenki, minthogy színészkednem keljen valaki szeretetéért.. 3. Ha valaki nem úgy szeret ahogy te szeretnéd, még nem biztos hogy nem szeret szíve minden szeretetével. Ezek a szabályaim tartják bennem a lelket a szeretethiány pillanataiban. A szeretethiány nagyon kegyetlen. Bármikor rátörhet az emberre... A szeretethiány pesszimizmust, sőt némely esetekben depressziót is szül. A szeretethiány nem múlik el magától. Kell hozzá egy vagy barát aki ott van mikor szükség van rá. A szeretethiányos embert könnyű kihasználni, és gyakran teszik is ezt. A szeretethiányos egyénnek szüksége van társaságra, hogy ott legyen valaki vele, és hogy szeressék. A szeretethiány nem lesi az órát... az mindig ott van mikor nem kell... Keressünk barátokat magunknak, olyan embereket akik tudnak még szeretni. És ne hagyjuk hogy eluralkodjon rajtunk ez az átkos érzés..
Nah ennyi volna az én kis eszmefuttatásom, majd ha eszembe jut valami hozzáírom. Ja és Ingyen ölelés tőlem csak keress meg :)

Ritkaszar Party

Tegnap volt a halloweeni party szerte a városban... Csubi 7-re kellett volna jöjjön hozzám hogy aztás 8-ra odaérjünk Alinához... E helyett 8-ra ért ide, és azt mondta hogy menyjünk el a Zsigának is beszólni... Oké menyjünk... Ott felvitte Csubi a sminket... Én meg kicsit kiigazitottam, ittunk egy kis forralt bort, és mentünk Alinához. ( helyett fél 10-re értünk oda. Ott volt nála az unokatesóm Cécó is. Elindultunk Ridersbe.. Hát belénk kötött egy halom cigány. Csubit meg is verték, de azért ő is odavágott. Aztán elmentünk Floydba.. Ritkaunalmas volt, és rohadtnagy tömeg... Semmi rendes arc akivel el lehetett volna dunálni, aki meg volt az persze el volt foglalva. Hát mindegy.. Be se rugtam, szal semmi érdekes. Elmentünk páran a pékségbe kajálni, megláttuk a közelben az előbb emlitett cigányokat és jobbnak láttuk hazahuzni.. Ennyi volt a ritkaszar Halloween party... Egész este olyan nyomott hangulatom volt. Hát.. Soha roszabbat...

Boldogság

"Tulajdonképpen mi a boldogság? Hisz minden ember ezt másban leli. Vagy senki sem találta még meg?"
Sokat töprengek azon, vajon milyen érzés boldognak lenni? Őszinzén, erre nem tudok kielégítő választ adni. Éreztem már valami hasonló bizsergést a szívemben, de az nem az volt mit olyan boldogságnak nevezik, aminek olyan hatalma van, hogy szinte bármire képessé teszi az embert. Érzem hogy inkább a szenvedés vájta lelkembe örök honát. "Az éveim száma még csekély, de máris érzem hogy a boldogság csak szép hangok sora, sehol nem találom." Talán azért, mert még nem tapasztaltam az igazi boldogságot? Szeretnék boldog lenni, (ki nem?) de az élet gondjai túl hatalmasak, és a boldogságom a szenvedés árnyékolja be. Félek boldognak lenni. Túl sokat csalódtam már mindenben. Nem merem magamba engedni a boldogságot. Rettegek attól, hogyha eluralkodik rajtam, a csalódás jobban fog fájni. És vajon mi a boldogság? Valakinek a pénz, valakinke a családja, valakinek valami más. De akinek senkije sincs, hogy legyen boldog? Miért jó boldognak lenni? És vajon miért Kell boldognak lenni? Mivel még nem igazán tapasztaltam a boldogság mámorító erejét, ezért nem is tudok válaszolni. Kitatom a boldogságot, de nem találom. De azt az egyet tudom, hogy így nem érzem magam boldognak. A sok csalódás, a sok átverés, az álszent hamis barátok... Mind rátettek egy-egy lapáttal a dologra. Hogy miért vagyok ilyen? Ilyen kezdetek után csodálkoztok? Ilyenné tett ez a szemét élet!" Igaz, még fiatal vagyok, de már tapasztaltam, hogy ebben a zord világban nem könnyű boldognak lenni, ahol mi vagyunk saját érzelmeink gyilkosa. Itt mindenki csak a saját feje után megy, és nem tud megállni egy pillanatra, hogy kiálljon a sorból, és értékelje az életét. Mindenki csak az önmaga javát akarja, és nem gondol a szeretteire. Ha vannak még egyáltalán neki, ha nem taszitotta el megától az utolsó embert is. De boldog ez az ember? Nem! Csak annak hiszi magát. Addig, amig rá nem jön, hogy ő volt a kiábrándító, és nem az a másik ember. Ebben a kemény világban, ahol minden betévő falatért véres verejtékkel meg kell kűzdeni, nem könnyű boldogbak lenni. Szeretetet lassan felváltja a düh, és a gyűlölet. Ezt én is érzem. De hogyan lehet mindenkit gyűlölve boldognak lenni? Igaz, akadnak kivételek, akik már megtalálták a boldogsághoz vezető utat, nem is kevesen, de én még csak kutatom az utat. Kezdem már feladni a reményt, hogy valaha is ráléphetnék a mámorító boldogság útjára. Őszintén, rossz nézni mások boldogságát, mikor nekem csak a gytrelem és a szenvedés jutott. Fáj a szívem. epekedve vágyom a boldogság után, De valaki mindig előbb ér oda. Miért pont velem történik mindez? Miért nekem jutott ez az élet? Szeretném ha egyszer valaki választ tudna adni az ezernyi kérdésemre... " Zordon felhők igázzák le a fakó nap halvány korongját, ahogy a sötétség borítá be vágyaink haldokló templomát." Az én vágyaim templomát már rég elnyelte és felemésztatte a sötétség. Vajon, mi az oka lelkem különös állapotának? Sajnos választ megint nem kapok. Sötét gondolataim gyakorta visszemerülnek a szenvedés baljós árnyainak kárhozatos tavába. Megalázva, meggyötörve, menekülnék az ismeretlenbe. A boldogság már csupáncsak egy illuzió. Menekülnék egy olyan helyre, ahol boldog lehetnék, és meglelhetném a hőn áhitott boldogságot, és beállhatok azok közé, akik magukat boldognak mondják. a Boldogsággal, akkor majd értékelni tudnám ezt a világot, és meglelhetném benne azt a kevés jót, amit magában hordoz, és tehetnék egy lépést egy jobb világ felé ahol mindenki boldog...
De az még csak egy halovány árny szívem tavának sötét vizű tükrén, csak egy álom a sok közül. Remélem eljő az az óra, a boldogságom órája, vagy fejem boldogtalanuk hajtom le a halál ölébe, és ajkamon érezni fogom rideg csókjait....

Drága iskolám.. pfff

Szép is diáknak lenni.... Mondják az öregek. Mi meg nem. Hát nem is olyan jó ez a diákélet. Minden nap hajnalban kelni, Elviselni a zsarnokoskodó tanárokat, mert ők csak tanitani akarnak bennünket. Mivel? Fenyítéssel? Vagy minden magánéleti ügyemről számot kell hogy adjak? Semmi közül mi történik a családban mikor nem megyek... Drága iskolám egy lepratelep... Szebben néz ki a putri... A falak leverve összefirkálva, méghozzá az az undoritó libafos zöld szín... ááá Belegondolni is szar. Ez mellett a fegyintézeti hangulat... Kikészíti az embert! A gyakori bunyók, Végégsétálni nem lehet úgy hogy legalább egy halom krétát ne vágjanak hozzád.. Az osztályom.. lásuk csak.. Ha találsz benne két egyforma széket fizetek egy sört. Vagy mégsem. hát ez csak a külseje... mindehol ott a nyomott hangulat. Az osztálytársak beszólogatnak meg hasonlók. Van ilyen ezt az egy évet majd csak kibirom. Kicsit néha elegem van. De azért majd hiányozni fog a sok marhaság... Az a kevés ember is aki jöfej az vagy alkoholista és tönkretette magát, Vagy drogos. Ez az én drága iskolám.. Tanárok mind kiégett öregemberek akiknek már rég nyugdijba kellet volna menniük. Van itt a tanárok között hisztis picsától egészen a beszólogatós mindentudó gyikarcokig.

Tanár elemzés:

Osztányfőnök: Szakmatecnológia, és Gépelemek: Férfi, Nagy darab, annál kevesebb agyal.. Becenév Bongó ami egy majomfaj neve. Enyhén bunkó minden szarba beleüti az orrát, beszólogatós és azt hiszi röhögünk a viccein. :(

Munkaszervezés: Azt csinálsz amit akarsz. Félénk tanár, jól ki lehet használni. Vékony női hangjáról lehet felismerni de ő férfi. első órán szakadtunk rajta. :(

Matematika: Respect neki. legjobb tanárnő, kedves, jószívű, de azért tanulni kell! Ráadásul rocker.. Néha együtt bulizunk. Rohadt hosszu haja van :)

Torna: Fáj rá neki mit csinálsz. Rendkivül toleráns tanár. Sőt tornázni sem kell mégis megvan az ötös. onnan lehet felismerni hogy ugy megy mint aki beszart :)

Német: Akaratos tanárnő. Cinikus és szigorú. Utálom a német órákat. Elöl deszka hátul léc. fő ismertető jele hogy mikor ír a táblára rázza a seggét. :(

Magyar nyelv, és irodalom: Kedves tanárnő, lehet vele filózni, de nem kellene belekötnie a versirási stilusomba. Ja meg nem kellene olyan gyorsan felkapnia a vizet :)

Szerb nyelv: Nyugdijba vele. Bunkó, ezek mellet még megsem érteni mit mond. Átlag olvastat velünk. Fogalmazást minden héten irat velünk. A fekete izléstelen hajfogójáról lehet megimerni és a hisztis, sírós hangjáról. :(

Polgári, Alkotmány: Jó fej.Kicsit meleg hajlamokkal. De azért rendes. Ő minden lében kanál. Lehet rá számítani. :)

Ez tehát a drága iskolám... Utálok ide járni... Dehát a haverok végedt jó.. Ez van...

Társadalom fontos része... NA PERSZE...

Na ma volt a nagy nap. Ma voltam bent a rendőrségen az új chipes személyimért... Hát mit mondjak, ritkaszarul nézek ki rajta... De legalább megvan. Már kikészített ez a sok ceremónia. Ilyen papír olyan papír meg a hasonló majomságok amit a társadalom megkövetel. Hát kapja be a társadalom!!! Beértem a rendőrségre. Azonnal tekintetek kereszttűzébe kerültem. Hátam mögött mondogatták is az öregasszonyok:
-Ki ez? Hogy néz ki?
-Szerintem valami Emo amit a tv-ben mutattak.
Feléjük fordulok és röhögve kézmozdulatokkal mutatom az "érfelvágást"... XD.. nagyon meg is lepődtek. Legalább röhögtem egy jót. Volt mit várnom. Egy öreg nem akarta megérteni hogy nem ott kell átadni az útlevélre a papírokat. Azt sem értem hogy 80 évesen mit akar, meg hova utazgatni. Kicsit boszankodtam rajta. Erre bevgódik valami Rétinyéger pacák, egy ujnyi vastag arany nyaklánc a nyakában és mindenkit félrelökve beált a sor elejére... Hát nem akadt egy tökös legény sem aki beszóljon neki... Miután a másnaposságtól remegő lábakkal odaértem, illedelmesen köszöntem, aláirtam, ujlenyomat, mi egyébb... és már a kezemben tartottam egy hónapnyi szaladgálásom gyümölcsét... El is gondolkodtam hogy ezért a fos müanyagdarabkáért szaladgáltam 1 hónapig ide-oda... A réndőrbácsi meg úgy köszönt el hogy "te is mostmár a társadalom fontos része vagy!" Hát majdnem földhöz vágtam magam a röhögéstől... Méghogy én a társadalom "FONTOS" (XDXDXD) része vagyok. Esetleg annyi hogy fogyasztom az állam alkoholkészletét. De az nem egy tul fontos beosztás mert elég sokan csinálják. Főleg a fiatalok. De melyik fiatal akar lenni a rendszer fontos része? Számuk nagyon elenyésző. Ebben a társadalomban ahol minden betévő falatért véres verejtékkel meg kell dolgozni senkinek sincs kedve fontosnak lenni. Fontoskodjanak a politikusok a havi 100 000 Dináros fizetésükkel.. Nem értem mit lehet kezdeni annyi pénzel. Mikor a az utcákon fagynak meg az emberek, addig ők nem tudják eldönteni hogy melyik luxusvillájukban töltsék az éjszakát. Örülök hogy van meleg otthonom... Akérmilyen de legalább nem veri valaki havonta az ablakunkat hogy fizessük ki a bért. Valakinek még ilyen se nincs. Ebben az országban nem lehet egyről a kettőre jutni. Kicsit más vagy mint a "szürkék" akkor még munkát sem kapsz akármilyen iskolát fejeztél be.. Az emberek itt rettegnek az újtól, a mástól. És igyekeznek mindenkit szürkévé, a "Társadalom fontos részévé" tenni. Dehát semmien közérdeket nem szolgálnak csak élik a szüke hétköznapjukat, várva a szebb jövőre, de tenni érte már luxus... De beszólokgatni tudnak hogy hogy nézek ki. Én egy Darker-Goth vagyok és akinek nem tetszik nem kell rámnézni. Nem muszály velem szóbaálni. Dehát mit is érdekli máskoat az én magánéletem?? Semmi közük hozzá. A számomra fontos személyeknek (Anyum, Lilla, Viola, Hella, Dalma, Csubi, Zsiga, és a többiek) megfelelő vagyok igy is akkor minek változtassak magamon? Kettő valaki végedt változtatnék magamon, az egyik én vagyok a másik meg az akit nagyon szeretek... Dehát egy kapcsolatban megkell hogy legyen a kompromisszum... Egyik fél sem szabad hogy elnyomja a másikat.. No mindegy majd erre kitérek egy másik irásom során.. Kanyarodjunk vissza a társadalomhoz, meg a benne elfoglalt marhára fontos szerepemről... Azért nem fogok fontos lenni hogy gyarapitsam a dága Elnökúr vagyonát!!! Élem az én nem mindennapi életem, Nekem így jó, jól érzem magam a barátaimmal, más meg egyenlőre nem érdekel... Nem mondom hogy nincsennek terveim de azért nem nagyon tervezek, mert sosem úgy lesz... (gondolva az előző szerelmi kapcsolatomra amit még ma sem hevertem ki igazán). Szóval mindenkinek hajrá, legyen kicsiny társadalmunk fontos része. NA PERSZE... Én inkább kihagyom...

ez is elmult

Na hazaértem... nagy nehezen... XD ma volt Alina szülnapja... megint kegyetlen berugás hányással füszerezve.... de néha ilyen is kell... No nembaj.. ma jött volna hozzám Zsiga és Csubi de én már fullra elkészültem... elindultam Zsigához ahonnan indultak volna... no nembaj... (ezt még sokszor mondom) nah... talákoztam velük... én full kisminkelve... lehet meg is ijedtek... de azért a szempillaspirált kihagyhattam volna... no nembaj (XD)... elindultunk felszedni Alinát... kedves volt az anyuja és behivott bennünket a teraszra... Szerintem nem vette észre hogy a fél elmegyógyintézetet engedte be az udvarába... XD No nembaj (XD) el lettünk türve... Már kockásra ültük az ülepünket mire elkészült Alina... Elindultunk venni a piát... utközben találkoztunk Attilával akinek a Zsiga szerint csodák csodájára ki lett a haja fésülve... pedig nem... XD.. megvettük az erjesztett banán piánkat...XD... meg is ittuk hamarjában... XD... Beer fest (Zsigapia) No nem azt ittuk... kicsit töményebbet.... No nembaj (XD) El is estem párszor... Kicsit énekelgettünk kiforgatott népdalokat.... Security kijött hogy ne hangoskodjunk mert kihivja a randőrséget... No nembaj (XD) Aztán Kisnorbival akivel időközben összfutottunk elindultam haza... Szegénykét is most dobta a csaja... (kárörvendő mosoly... nem én vagyok az egyetlen... hehe) őt vigasztalgattam utközben... és magam sem hittem el amit mondok... No nembaj... (XD) és most itthon eszem a szart a magányommal együtt... No nembaj(XD) majd valahogy kibirom... No nembaj (XD)

megöregedtem...

Pár napja volt a 18-ik születésnapom. Mint ahogy ilyenkor szokás kegyetlen berúgás. Persze mind ez az én számlámra... Az egész úgy kezdődött hogy jól előre beterveztem mindent... De sajna fele ember sem birt eljönni különböző családi okok miadt. Megértem. Nekem is vannak szüleim. Na nem az a lényeg. Hanem hogy rohadt jó bulit csináltunk. Sajnálhatják hogy nem jöttek el. De majd Goth Találkozón bepótoljuk a dolgot. Szal... nállam gyülekeztünk Csóróval, Csubakkával, és Zsigával, a haverom Zacc adáról jött ezért el kellett menni elébe a buszállomásra. No nembaj.. birjuk mi átgyalogolni fél várost. Zsigának eszébe jutott hogy otthon felejtette a pénztárcájat... Jól kiröhögtem... XD Csubival visszamentek hozzá. De nem kellett volna ilyen kárörvendőnek lennem. Fél úton eszembe jutott hogy elfelejtettem a sminket.... No nem baj. Megoldottam az ügyet a buszállomás bejáratánal egy lépcsőn ülve mobilfény mellett. Köszi Csóró hogy aszisztáltál majd fél órán át... XD De elfelejtettem mondani hogy ez alatt nálam volt a Plüss Macim amit később elneveztem Ribancnak mert mindenki aki meglátta megakarta dugni :D:D:D Az a maci legenda lett.. Utána találkoztunk a többiekkel a KMS (italbolt) előtt és irány a költekezés. Nak megvettük a piát. elmentünk a tömbházakhoz. Épp jött egy csapat Focihuligán orditozva és jobbnak láttuk elmenni onnan. szal ivás a Rock Club Floyd előtt. Hát miután sikeresen beittam (ezalatt vigyázva a macira mert csak el akarták venni tőlem) Bementünk Sangre Eterna Koncertre.. ezalatt Timi kifestette a körmeim feketére mert nekem elfogyott a körömlakkom. Lementünk a tánctérre. Hatalmasat pogóztunk. Még mindig fáj mindenem. Majd elmúlik. Sangre Eterna (Gothic Black Metal) után játszott a Disdained (Technical Death Metal) amin csak pár számot voltam bent. Elbeszélgettem Scully-val, közben vigyázott a macimra... :) Szegény Zacc ezalatt aludt a széken, Csubi hányt, mindenki elvolt... :) Aztán kint molesztáltuk egymást a haverokkal... XDXD nagyon berugtam én is.. De nembaj. néha ilyet is kell XD Aztán Scullyékat elkisértem a kocsihoz és Csóró is lelépett, Utána Zaccal megindultunk haza... Ennyi volt a nagy születésnap... és kurva jól éreztem magam annak ellenére hogy pár nappal szülnapom előtt dobott a csajom.. :( de mindegy. végül avval zárnám hogy köszönöm aki eljött aki meg nem jött avval bepótoljuk. ja és egy kis reklám: IV. Goth Találkozó 2006. 10. 31. szabadka... mindenkit sötét szeretettel várunk... :):):):)

néha ilyet is kell....

Hell... az a blog azért van mert csak.... néha ilyet is kell.... lesznek itt mindenféle hülye és beteg irások... meg minden ami undoritó XDXD