2014. május 26., hétfő

Változások az életemben

Huhh... Hol is kezdjem... Ez a bejegyzés most eléggé személyes lesz és remélem tanulságos is azoknak akik most épp egy mélyponton mennek keresztül. Azt hiszem nem kell külön hangsúlyoznom milyen személyiségem volt régen. Régen minden kis dolog miatt depresszióztam. Aztán történt egy hatalmas változás az életemben. Nem mások miatt történt, hanem magam miatt, vagyis ha azt gondolod hogy valakire szükséged van hogy pozitívabb legyél akkor tévedsz. Először mindenkinek a saját háza... akarom mondani a saját lelke táján kell rendet tennie. Nem várhatod el hogy az emberek törődjenek veled, ha folyton azt kapják tőled hogy milyen szar az élet. Igaz nekem is vannak rossz napjaim de igyekszem már nem elsülyedni ezekben a rossz gondolatokban és az elhatározás megtette a hatását. Érdekes dolog hogy a lélektani kutatók megállapították, hogyha valaki megjátsza az önbizalmat, akkor előbb utóbb valóban lesz neki. Nos én gyakran teszek olyan "egoista" kijelentéseket hogy rokksztár vagyok, félisten, stb, és gyakran tényleg segít és dob a hangulatomon. Nos kanyarodjunk vissza az eredeti témához, a változáshoz. Nos miért lettem ilyen? Érdekes mód ez onnan indult hogy kicsit másképp kezdtem el szemlélni a világot. Régebben úgy gondoltam hogy semmi jó nincs itt, gyakran még az öngyilkosság gondolata is megfordult a fejemben, de észrevettem hogy az emberek akikkel beszélek szomorúak lesznek attól hogy olyanokat írok, én pedig nem nagyon szeretném lehúzni az embereket lelkileg. Nos elhatároztam hogy pozitívabban fogok gondolkodni. Az emberek sokkal kellemesebbnek találják az olyan ember társaságát aki mosolyog, lehet vele hülyülni, viccelődni, mit az olyan társaságot aki lehúzza őket. Néha elég csak annyi hogy mikor reggel felkelsz csak annyit teszel, hogy mosolyogsz. Érdekes hatással lesz a napodra. Később aztán jön az elhatározás, hogy nem fogsz minden apró dolog miatt kiakadni. Szomorúvá tesz a dolog hogy látom hogy mások milyen drasztikusan nincsenek kibékülve önmagukkal. Igaz én sem vagyok teljesen, de igyekszem mindent megtenni azért, hogy máshogy fogjam fel a dolgokat. Igazából nincs ésszerű okfejtés ami megmagyarázná most a jelenlegi lelkiállapotom, de érzem hogy pozitívabb vagyok, tele reménnyel. Már máshogy állok hozzá a dologhoz. Ha az életed monoton és úgy érzed hogy egy mókuskerékben vagy érdekes dolgok tudnak változtatni a dolgokon. Vicces, hogy rajtam egy új frizura dobott valamennyit. Szóval egy kis változás sokat dob a hangulaton. Nos hirtelen ennyi jutott eszembe. Összegezve, sokkal pozitivabban állok hozzá a dolgokhoz és ez sokat dob a hangulatomon is. Igaz sokan húzzák most a szájukat hogy ők úgysem tudnak pozitivak lenni, de néha elég az ha csak annyit mondasz hogy "megcsinálom, kemény vagyok!" Végszónak annyi hogy ne feledd, különleges vagy, vagy olyan jó mint bárki és hogy bármit elérhetsz ha akarod! További szép napot! Itt egy cica vidításképp :D

2014. május 23., péntek

Elhatározás...

Ma éjjel hirtelen elhatározástól vezérelve úgy döntöttem, hogy csinálok Facebookon egy oldalt a blogomnak... ezáltal könnyebben ellehet majd érni és időben lehet értesülni az új bejegyzésekről...
Ha valaki itt jár és tetszik neki az dobjon egy lájkot ide: https://www.facebook.com/halaltanc

Köszönöm!

Versek

Ne ítélj

A sors megtanított arra,
hogy az élet egy kegyetlen hajsza,
egy dolgot tehetsz, hogy boldogan élhess,
sose ítélj másokat, hogy te se ítéltess.

Lehet más a norma, más a felfogás is,
de én is ember vagyok és talán különb is,
ha nem akarod, hogy bántsanak te sem bántasz,
mert minden gyűlölettel teli szóval csak önmagadnak ártasz.



Ég veled...

Nem követtél engem a mindeneken túlra,
nem léptél velem rá a keskeny útra,
s hagytad elhervadni ki szívből szeretne,
halovány árnyék vagy s legyintesz nevetve.

Mert semmi vagyok, csak egy törött szív,
világok határán megroppant híd,
s minden percem oly tünékeny,
mint őszi harmat a száraz faleveleken...


Ima a mindenség urához

Vétkes idők, mint tekergő kígyók tengere,
beborítja testem, s lényem egészét.
Hol vagyok s talán vagyok -e?
Világok között bolyongó lélek,
mozdulatlan csigolyái a lázadó létnek...
Univerzum dícséri neved ó Isten.
De miért nem nyilik szám miért néma nyelvem,
hogy dicshimnuszaidat zengje bűnös fejem.
Bosszú galád Istene vagy te...
Kacagva nézed világok roppanó gerincét,
zúgatod fejünk feled bosszúd,
ha birkamód nem követjük szavaid.
De te mondtad, hogy ne menyen le nap
a te haragoddal, de a te napod örökké tart.
Világosságba burkolózó árny vagy te,
s ha szemem rád emelem retináig
égető orcád fényes sötétsége...
Térdre esek előtted és könyörgöm
ne gondolj rám ó Isten..
legyek csak örökké a hátad mögött,
ne emeld felém tekinteted,
mert ha sárba tiporsz is,
nagy nevedet nem dicsérhetem...



Barátság...

Barátság... Talán elrejtőztél
lelkem ráncaimba... Vakon is
pontos döfésed szívembe,
s már halott vágy vagy csak,
te barátság...



"...Sajnálom magam..."

Megszületünk vérben és mocsokban,
mint szennyes lelkek halott városokban,
ne te mond meg hogy mi a jó,
hisz' minden szép csak illúzió.

Sírunk csak mert nekünk semmi se jó,
nyáron a meleg, télen a hó,
mindig mást akarunk ami járna nekünk,
háború van de nincsen fegyverünk.

Nem harcolunk már semmiért,
ujjal mutogatunk elhasznált lelkünkért,
megriadunk a magas falaktól,
tükörbe nézve csak undorodunk magunktól.



Hachinak

Minden vágás a kezeden,
egy-egy vágás a kötélen,
ami összeköt minket,
fáj hogy nem tudok segíteni
de én is ugyanúgy vérzek...



Szívek hőse

Fejemben és szívemben a férgek,
szavak sebeztek akár a méreg,
de itt leszek és maradok,
és csak magamért harcolok!

Nem hiszek többé a hazug szónak,
Szívek hitvány csalójának,
Éjszakai hű mámornak,
Ajkakra égett hazug csóknak.

Szívem immár kőszikla
Minden titkok tudója,
A páncélomon nincs több rés,
Nyomomban a feledés.

Hőse vagyok az új kornak
Törött szívű harcosoknak,
Minden lépésem ezer árny kíséri,
De nincs olyan teher amit ne bírnék ki!



Költészet

csak szavak egymás mellett,
jelentősége nincsen,
foltos költészet,
de ez minden kincsem...



Ki kell tartani

A hiába mondott szó,
a szívben káoszt teremt,
zajos lelkek hada aluszik,
s a csend csak csendet jelent.

Elhalkul minden,
Szóra szó nem felel,
köddé válik a semmi,
mert a holnapot csak akarni kell.



Nép hatalma
(ima Thorhoz)

Védj meg minket a pusztulástól
Odin fia, hatalmas Thor,
Ne üljön felettünk népünk,
szégyenteljes halotti tort.

Kardot kovácsolunk az ekevasból,
reszkessen az ellenség,
mert megérezheti a pöröly
hatalmas nagy erejét.

Paraszt ember ha harcra kész,
vihar kél és menydörög,
ne feledd el sohasem,
Odin fia mindörök.



Szent karácsony éjjelén

Fák alatt csomagolt szeretet,
Hamis télapónak küldtél tegnap levelet.
Odakint a parkban, ünnepel a hajléktalan,
Hatalmas házban, magányos gondtalan.

Az utcánkon kóborló kisgyerek,
Kitaszitotta a családi szeretet.
Hamis mosolyé most a karácsony,
Arzén csillog a most sütött kalácson.

Rég látott rokonok vicsorognak egymásra,
Kezd lehullani róluk a szeretet álraca,
Régi sérelmek kerülnek előtérbe,
Apa a fiát rugdalja vesébe.

Padon alvó öreg hajléktalan,
És neked is magányos gondtalan,
Kitagadott gyermekek,
Kiket felemésztett a karácsonyi szeretet,
Kórházban ágyon fekvő tini,
Kit az apja nem tanitott meg hinni,
Boldog Karácsonyt.