Egy gondolat

"A hazugság vára, gyengéknek menedék."

Halgasd meg

Mostanában visszatértem régi önmagamhoz. Régen nagy Black Metal fanatikus voltam. A leg Istenkáromló zenekaroktól sem riadtam vissza. De az már a múlt. Most valahogy mégis visszatértem egy zenekarhoz... a zenekar neve Athame... (de nem kell megijedni maradok goth)

"Néhány sor a zenekar eddigi életérõl...

Megalakulásunk a 2001 augusztusára tehetõ, mikor is négy "õrült", fanatikus black-death metálos egyén úgy határozott, itt az ideje, hogy rászabadítsák a világra lelkük legsötétebb bugyrait.:) Egyikünknek sem ez volt az elsõ zenekara, de csak ebben tudtuk megvalósítani ilyen irányú elképzeléseinket: Célunk egy vad, nyers, kompromisszummentes black/death album elkészítése volt.
A következõ év tavaszán ez az album el is készült Athame néven a Denevér stúdióban. Az év többi része koncertezésekkel telt- pl. turné az Akela zkarral.
2003-ban megnyertük az I. Ajkai Tehetségkutató Rockfesztivált- ennek apropójából olvashatók voltunk a Rockinform hasábjain, majd hallhatók a Tilos Rádióban. Ugyanaz év októberében felvettük második albumunkat a City Sound Studióban, Elveszett Tüzek címen.
2005-ben a zenekar felállásában történt némi változás: Molnár Szabolcs gitáros (aki az elsõ két album fõ dalszerzõje is volt), közös megegyezéssel, kilépett, s helyére Erdélyi Gábor és Szalma Tamás került.
Szabolcs további zenekarai: Impartium, H2SO4, Goblin Gore.
2008-ban Kinga is megvált a zenekartól, hosszúra nyúló külföldi tartózkodása miatt. Viszont õ sem hagyta abba a zenélést, Olaszországban már van új zenekara.
Két elsõ anyagunk sajnos csak szerzõi kiadásban látott napvilágot, viszont ha minden a terv szerint alakul, a hamarosan megjelenõ harmadik albumunk a Hungaryan Records gondozásában jön ki. Ennél a kiadónál jelent meg 2008 májusában egy magyar Burzum tribute album (Life Has New Meaning), amin mi is szereplünk egy számmal: Beholding The Daughters Of The Firmament.

Tagok:
Erdélyi Gábor: gitár
Hideg Gábor: basszusgitár
Szalma Tamás: gitár
Szenti Attila: károgás/hörgés
Szenti Árpád: dob

Vojnits Kinga: ex-basszusgitár (2001-2008)
Molnár Szabolcs: ex-gitár (2001-2005)

Az oka visszatértemnek a dalszövegek témája... Valami megfoghatatlan gyönyörűséges melankólia járja át a dalokat. Költői sorok, rímek, ami a mai black metalt nem nagyon jellemzik. Ők nem estek abba a csapdába hogy angolul irják meg a szövegeiket. És nagyon tetszik. Szenti Attila kiváló költői tehetsége magával ragad. A sötét érzelemmel teli dalok felébresztik az emberben az érzést ami magával ragadja a baljós árnyak kárhozatos tavába. A kiváló gitártémák elsodorják a sötét elmét. Néhol darálós részek néhol teljesen lelassult tempók egymás vátják és s ez teszi változatossá a dalokat a szövegvilág mellett. Többet fogok megemlíteni a szövegekről, Hiszen az fogott meg igazán. A szövegekben gyakran fedezhetünk fel különböző metaforákat, hasonlatokat. A szövegek vers formájában is kiválóan megálják a helyüket. Az érzések keverednek néhol gyönyört érzünk néhol pedig eszeveszett gyűlöletet. Ez az érzés átkiséri a dalokat halgatás közben. És jöjjönek a dalok elemzései, ahogy én érzem:

Athame - Atheme 2002

első dal az intro.. Valami kisértetiesség kiséri végig az egész dalt.. Érződik hogy valami fel akar törni a mélyről... Hát a második dalban fel is tör.. rendkivül gyors tempóban kezdődik. De több résznél leassul.. ez valami mámoros sötét gyönyörűséggel ruházza fel az egész dalt. Egyik kedvenc számom az albumról. Következő szám nem tetszik annyira. Szövegvilága nagyon jó, de valahogy ez a dal nem áll hozzám közel. Talán nem is nagyon értem a mondanivalóját. Nem is nagyon tudok mit irni róla. Következő szám viszont rengetek meglepetést tartogat. Mintha maga az ördög sugalná a szöveget. Valami hátborzongató is van benne. De az egész szerintem arról szól, hogy ne korlátozzuk magunkat, és tegyük ami örömöt okoz, és úgy tegyük, hogy senki sem körlátoz bennünet. És a bűnöknek nevezett dolgokat élvezzük ki mert csak ez vezet a teljes testi, lelki, és szellemi kielégüléshez. Következik egy igazán agressziv szám. Feléled a gyilkos ösztön. A halál bűze terjeng e levegőben. Az ember elveszti a fejét és tőrt ragad és átadja magát a gyűlölet érzésének. A lélek kinek nincs nyugovása és nincs mit veszteni tébolyult dühhel pusztít. Következő szám egy látomásról szól. Az igazság elvész, és csak a gyilkolás szenvedélye marad, elvész a szeretet, meghal az Isten a szívben. Következő szám mintha egy óda lenne, egy személyleirás. Rendkivül szép darab. Leirhatatlan érzéseket kelt bennem. Nem is tudok mit mondani. Következő szám azt az érzést sugalja, mikor háború után a csatatéren a hozzátartozók keresik elhunyt szeretteiket. Az egész dalt átjárja a gyász és a keserű bánat érzése. Rendkivül szép darab. ezután követketik az Outro ami rendkivül szép dallamvilágával a vég érzését kelti. nagyon illik befejezőnek.

Athame - Elveszett tüzek (2004)

Az album rögtön egy gyötrelmes számmal kezdődik. A feledés érzése vagyis inkább a feledés akarata járja át a dalt. Mint mikor egy szerelmi csalódás végén megutáljuk azt akit eddig szerettünk. És megmondjuk a szemébe, hogy gyűlöljük a fajtájat. Számban rendkivül szép metaforák és hasonlatok vannak. Egyik favorit szám. Következő szám kicsit vámpír filinget sugal, hogy éjjel a királyok, szóval a halandók felett állók feltámadnak vagy mondhatni felébrednek és rettegést hoznak a világra. Követkető szám rendkivül szép basszusgitár játékkal kezdődik. A szám azt sugalja számomra mikor valami nagy veszteség ér bennünet és ugy érezzük nincs mit veszteni és epekedve várunk a halálra, és próbáljuk megölni magunkban az érzéseket, és az emlékeket amik fájdalmat okoznak. Követkető számak nagyon elragadó a szövegvilága és nagyon illik a zenéhez. Az egész szám szeritem egy biztatást sugal, hogy hagyjuk az értelmetlen dolgokat és tépjük le azokat a láncokat amik hozzjuk kötnek. A következő szám valami érzéstelenséget diktál, az érzés nelküli gyilkolás, a lélek üressége mind erre utal. Végül elérkeztünk az album névadódalához. Talán ennek a szövege tetszik legjobban. De nem szokásom ilyenben dönteni mert rendkivül jó a többi szöveg is. Ebben a számban az ellentétek váltják egymást és ez teszi hátborzongatóvá az egész számot. "ringó bölcső - tátongó sír" Nagyon tetszik mikor a gitár kicsit dallamosabb témát játszik a dobnak pedig megmarad az agresszivitása. Az egésznek olyan érzést ad mikor kétségbe vagyunk esve, tennénk valamit de az ugysem segitene. És végül az utólsó szám. Egy eléggé kétoldalú szám. Valahogy kicsit istenkáromlás érzését sugallja, de ha jobban megfigyeljük akkor kijön kb hogy az egész csak képletes, hogy pusztitsuk el azt ami szenvedést okoz..

KB ennyi lenne az én beszámolóm... Örülök hogy ismerem ezt a zenekart és élvezhetem eme csodálatos sötét gyönyörrel megfüszerezett muzsikát.. (kérem nem beszólni ez az én személyes véleményem és érzéseim amit a dalok váltanak ki belőlem)

Infók és letöltés: http://athame.atw.hu/

Pofátlanság

Ha már van pofád leszavazni a blogom akkor legyen pofád leírni hogy miért teszed.
köszönöm..

Idei termés :)

Meghalnék érted

Szeretetet váltja az útálat,
Ha olyan is leszel mint egy vadállat,
Ne törodj beke a sorsodba,
Ne hidd el hogy holtan jobb volna.

Mert a gonoszság belülrol fakad,
Minden rosztól mentsed magad.

Mert jól tudod hogy nincs esélyed,
Ha a gyozelmet csakis reméled,
Tanuljál meg hinni a jóban,
Mert a földön a szeretet már múlandóban.

Meghalok én te helyetted,
Nem kell lehajtanod a fejed,
Tekints fel újra az égre,
Higgyjél megint, s újból végre.

Maradj ilyen mint amilyen most vagy,
És a gonoszság békénhagy,
Elkerül téged minden rosz,
És nem állit csapdát a gonosz.

Én meghalok de te éljél,
Mindig szeress, és reméljél,
Szeresd a szépet, szeresd a jót,
Szeress engem a múlandót.

Az életem egy égo fáklya,
Elobb-utóbb úgyis kialszik a lángja.

Mindig ügyelj minden percre,
Nézz fel az én keresztemre,
Lehet hogy most meghalok,
De szívedben újra feltámadok.



Nézz a szemembe

Nézz a szemembe,
e megyötört lélek-tükörbe.
Lelkem kínok közt szenved,
belül a gyulölet szennyez.

Lelkem mint egy pokol,
mindig csak roszra gondol.
Tépd ki szivem a helyébol,
Nem kell töb falat az élet kenyerobol.

Nézz bele a szemembe,
e meggyalázott lélektükörbe.
Ha rád gondolok folyik a könnyem,
itt hagyom az életem könnyen.

Megáll a szív e kis pokol,
utánam ezer démon lohol.

Megöllek téged, mert annyira szeretlek,
meghalok én is, az életem a kezedben,
meghalunk együtt a szerelemben,
megrohadunk együtt a pokol fenekében.



Viszonzatlan szerelem

Szép szemedbe néznem nem lehet,
de tekintetem más nem tehet.
Másé vagy én kedvesem,
ilyen ez a kínzo szerelem.



Amikor meghal a remény

Nem! Soha nem leszek a te szolgád!
Nem fogom viselni gyarló tetteid súlyát!
Holdvilágos éjszakán nem leszek szeretod,
Így kell lefogadnod, így kell beletörodj!

Te vetettél véget mindennek,
Te lettél gyilkosa szívemnek!
Te ölted ki belolem a szeretetet,
Te gyaláztad meg az életemet!

És én mégis szeretlek, mint testet a vér,
Nem hagytál nekem egy cseppnyi reményt!
Szeretném ha tudnád hogy csak miattad éltem,
Szerelmedre vágytam abban reménykedtem.

De már nem vagy szívem hordozója,
Kegyetlenül eljött at utolsó óra.
Párnámra lehajtom tébolyult fejem,
És csak remélem hogy valaki majd eltemet.

Kérlek gyere el a temetésemre,
tégy síromra virágot,
Mert örökre itt hagyom ezt a hozzád hasonló,
Gyarló világot!



Hiába való kuzdelem

Miért kell mindig kuzdenem,
miért nem kellek én neked,
szeretném érezni
ajkad édes csókjait.

Miért kell mindig szenvednem,
miért kell halálig kuzdenem,
mond, miért nem tudnál
egy kicsit is szeretni.

Kuzdök érted mint egy állat,
mert neked ennyi az árad,
mindent megteszek,
hogy egyszer veled lehessek.

Kérlek ne vedd el tolem,
ezeket a szép emlékeket,
kérlek csak annyit tegyél meg,
hogy soha el nem feledsz.

Könnyeim hiába folynak,
nem jön már többé szeb holnap,
nem tudom mit tegyek,
csak szeretni tudnálak.

Mostmár mindent megtettem,
de azt hiszem hiába szenvedtem,
ajkaid édes ízét,
soha nem érezhetem.



Köszönöm neked

Már nem kisér magány utamon,
Mert te velem vagy,
És felmelegíted jéggé fagyott lelkemet.

Veled boldog vagyok.
Mosolyod számomra olyan,
Mint a nyári éjszakán,
A csillagok ragyogása a kietlen égbolton.

Minden veled töltött pillanat olyan,
Mintha kiszabadulnék lelkem
Rideg börtönébol.

Szeretlek,
Mert benned megtaláltam,
Mit eddig kerestem,
A boldogságot,
És az igaz szerelmet.

Szinessé teszed szürke hétköznapjaim.

Köszönöm hogy vagy nekem,
Nélküled üres volna az életem.



Mikor mindennek vége szakad

Eljött újra a sötét éjj,
Minden élo nyugovora tér,
Csak az én szememre nem jön álom,
Egy penge mellett a halált várom.

Megnyugszik a pokol-elme,
Szív mélyére eltemetve,
Bús haranngok kongásával,
Meghalni az örök magánnyal.

Elporlad a szív mely nem szeretett,
Elborul az elme mely nem keresett,
Nem keresett igazságot,
Nem remélt már boldogságot.

Nézd most mind ez mennyit ér,
Mikor kifolyik az utolsó csepp vér,
Mire várjak mikor mindennek vége,
Könnyezek a fényképed nézve.

Lassan minden homályba vész,
Akármerre bárhova mész,
Gondolj arra aki szeretne,
Miattad van a szíve összetörve.

Ez a valaki én vagyok,
A világra csak egy verset hagyok,
Mely végso bucsut vesz mindentol,
ÉS így távolodom el az élettol.



Mennyit ér?

Mond mennyit ér az, aki életét adja
a jóért?
Mit érezhet, mikor lecsapja fejét
a hóhér?
Miért kell vége lennie minden
jónak?
Miért kell felolvadnia a
szerelem-hónak?

Mennyit ér a szív szerelme mely
velejéig romlott?
Hogyan törölheti le megáról a
fekete kormot?



Szeretlek

Szeretlek! Ugye tudod?
Már mondtam sokszor!
De nem elégszer!
A világ legszebb szavát nem lehet
elégszer mondani.
Vágyom ölelésedre, csókjaidra.
Soha ne jöjjön el az az óra,
mikor többé nem látlak.
A mi szerelmünk ne legyen múlandó.
Azt én nem engedem.
Veled boldog vagyok,
s érzem te is velem.
Vigyázok rád, mint a hold
a nyári éjszakán a csillagokra.
Forró ajkaid égessék fagyos lelkem.

Fájjon. Csak legyél velem.
Nélküled nem élném túl az életet.



Halálvágy

Gyere, Ölj meg! Megengedem!
Szerelmedre vágynom reménytelen.
Gyere, ontsd ki vérem,
És megmutatom neked a valódi énem.



Túl a halálon

Holdvolágos éjszakán,
Fehér boröd bársonyán,
Megcsillan a holdfény,
Közli, hogy nincs már több remény.

Nincsennek már szép szavak,
Itt van már az alkonyat,
Holt szeretod várva-vár,
Gyász éneknek hangja száll.

A felszáradt könnycseppek,
Arcodon már nem remélnek,
Elmúlt már a fájdalom,
Közöny ül az arcodon.

Holt lelkekne hajnalán,
Hu szeretod már ne várd,
Elvan már o tememtve,
Lenn van ményen a földben.

Egy virág sincs sírhalmán,
Töbé soha semmit nem vár,
sötét herceg eljött érte,
Meghalt végül a reménye.

A fájdalma már rég elmúlt,
Nem kisért többé a múlt,
Mert ott vagy már vele,
Életének szép szerelme.



Érzések halála


Már nem ébred fel,
a sürü magányból,
az elveszett lélek
torz akarata.
Húsába, már csak
a halálvágy vájta
üszkös, megkopott fémfogait.
Szeretne meghalni,
és felébredni végre,
ebbol a kegyetlen élet-álomból,
mely csak a lelkét húzza karóba,
a magány ódon kastélyának,
vérrel öntözött mezején.
Suru homályba vész,
e néma táj,
kietlen pusztaság a lélek,
ha nincs mi felmelegitse
a rideg szívet.
A szív gonoszsága
nem múlik el.
A fakó századok beleitatták
már kegyetlenségüket.
Már nincs értelme
várni a pillanatra.
Már nem tisztul meg soha,
ez a korcs emberi természet.
Csak a kegyetlen Vég
vethet véget,
ennek a vérfürdonek.
A szabadság érzése tovaszál,
a szív üres szeretetével.
elfelejt az ember szeretni,
és még magát is képes gyulölve,
a pokol fenekére vetni.
Torz, és gonosz gondolatok
marják szét a tudat,
parányi drágakövének vélt,
szennyes szerelmét.
Nem marad más csak a közöny,
beleivódva a szívbe, lélekbe, tudatba.
A bozongás lessz úrrá,
a hétköznapok emberi robot-roncsain.
A fásultság, és a szeretettelenség
fog véget vetni,
ennek a kiüresedett,
érdektelen emberi létnek.
Parányi, halovány szikrája
sem marad a boldogságnak.

Végso búcsút vegyél,
te balga ember az érzéseseidtol,
mert rajtad is erot vesz,
a közöny hideg rablánca,
és felemészti porba tiport életed,
minden szép pillanatát.



A feledés

A melankólia mámoritó tengerében,
elmerülve a végtelen bánatban,
beletörodve a sorsba,
érzem, rám már nem vár boldogság.
Lelkem halotti torán,
már csak az enyszet
járja érzéstelen, kiüresedett táncát.

Halott lelkem végtagjai
elüszkösödnek a kegyetlen
földi létben.
Már meghalni nem lehet,
mert közöny van a lélekben,
és nem hajt rá érzés,
hogy véhet vessek
szánalmas életemnek.

Lelkem üszkös végtagjai
úgy hajladoznak a bánat szelében,
mint magányos rózsaszál
a hatalmas viharban.



Meggyötürt lélek gondolatai

Ihlet órái elhagyják
sötét lelkem templomát.
Nincs bennem érzés,
mely alkotásra birná
tébolyült elmém.
Végül bennem is kihalt
a szép érzések világa.
Csak a bánat dzsinje ül
megalázott lelkem utcáin.
A pokol kénes illata
terjeng a levegoben.
Elhalnak a szép szavak,
nyugovóra tár a rideg lélek.
Érzéstelen üres szív,
mely mellkasomban
néha dobban egyet.
A meggyötört lélek
vágyik a szenvedésre.
Az önsanyargatás érzése
tart még benne
valamennyi szikrát.
Ez a tébolyult világ
csak még mélyebbre húzza
a sötét érzések kárhozatos tavába.
Mig végül fegyvert tagadván
véget vet szánalmas életének.



A vég kezdete

Nincs Több szenvedés,
nincs már újraébredés.
Lelkem lehajtja fejét,
nem emeli fel már elsorvadt kezét.

Véget ér az álomvilág,
nem követek el már hibát.
Nem fogok már szeretni,
az életnek értelmet keresni.

Elporlad a szív, urnába zárják,
Többé már sehova nem várják.
A lélek is elporlad.
A feledés tengerébe belefullad.

Ével múltán elfelednek,

szív mélyére eltemetnek,

Emlékem is egykor meghal,
A múlt tüze többé nem mar.

Nagyon jóóóó :D:D:D

nemrég találtam egy eléggé érdekes dolgot neten... :D:D:D hogy mi?? Ime:

Forrás:Wikipedia

Karóbahúzás

A karóbahúzás egy, az ókor óta ismert és alkalmazott kivégzési módszer, a halálos ítélet egy minősített végrehajtási formája: végrehajtás kínzással. A karóbahúzást többnyire úgy hajtották végre, hogy lassú, nagy szenvedéssel járó halált okozzon, az alkalmazott módszertől függően a halálraítélt 2-3, de akár 6-8 napig is élhetett utána.

A karóbahúzás során egy kihegyezett lezsírozott karót vezettek a kivégzendő személy testébe, többnyire a végbélbe vagy női áldozatok esetében a hüvelybe. A kivégzőkarót a gerincoszlop mellett vezették el, lehetőleg úgy, hogy a létfontosságú belső szerveket ne sértse meg. A karót a nyak és lapocka között szúrták át a testen, majd a karót a ráhúzott emberrel együtt felállították. Egyes korabeli ábrázolások arról tanúskodnak, hogy néha a karó hegye az áldozat száján, a mellkas vagy a has magasságában bújt elő. A kínzást meghosszabbította, ha egy „ülőkét” helyeztek el, hogy a test önsúlyától ne csúszhasson le. A középkori Európában széles körben elterjedt és kedvelt kivégzési módszer volt.

„A gyermekgyilkos asszonyok büntetése volt Európa-szerte a karóba húzás, később ezt a vétket zsákba varrott vízbe fojtással enyhítve torolták meg. A férfiak köréből a rablógyilkosokra szállt ez a kemény büntetés. A felkarózás, nyársba vonás (palo inponere) sokáig túlélte az idők múlását, a 16-17. sz. büntetőjogi gyakorlatában még érvényesült rablók, rablógyilkos útonállók rendszerinti büntetéseként, amit azonban egyéb súlyosnak minősített esetekben s a hadifogságban is gyakran alkalmaztak. A feudális kori, általánosan elterjedt kivégzési módok között a karóba húzás volt az egyik legkegyetlenebb. Minthogy az elítélt kínját, aszerint, hogy testén a karót hogyan vezették keresztül, arra mily módon tűzték fel, az eljáró hatóság tetszése szerint s igen hosszúra lehetett nyújtani. A karóba húzás a megtorláson túl az általános elrettentést is szolgálta.”

– Cseres Tibor: Vérbosszú Bácskában (részlet)



Története


-Ókor

A karóbahúzás már az ókorban is elterjedt kivégzési mód volt, mely részben a leigázott városállamok lakosságának elrettentő megbüntetését szolgálta, nem mellékes üzenetképpen a még fennálló ellenállás megadásra kényszerítésére, másrészt bizonyos polgári bűnök büntetéseként is alkalmazták. E kivégzési mód már

szerepel Hammurápi törvényei között is:

„Ha egy awélum felesége más férfi miatt férjét megölette: ezt az asszonyt húzzák karóba.” Hammurápi törvényoszlopa (153. szakasz)

-Középkor

Ezt a kivégzési módot, a megszaporodott tolvaj

lások megfékezésére "Karóbahúzó" Vlad havasalföldi vajda olyannyira kedvelte, hogy a ragadványnevévé vált. A legenda szerint koncentrikus körökbe rendezve helyeztette el a karóba húzott áldozatait. Egy-egy áldozat kivégzéséhez használt karó hosszát úgy állapíttatta meg, hogy az milyen származású. A módszer arra volt jó, hogy az előkelő halálraitélteket húzatta a leghosszabb karókba, és azok így messzebbről látszottak.

	(„Karóbahúzó” Vlad)… kegyetlenkedése oly nagy fokú volt, hogy ha például valamely faluban egy egyén valami hibát, vagy bűnt k övetett el, azon falunak összes lakosságát, férfiakat és nőket gyermekeikkel együtt, elevenen karóba húzatta. Agacs-Hiszárral szemközt – mely e nyomorultnak székhelye volt – hat mérföldnyi hosszúságban két sor sövényt fonatott, s a mellé tövisbokrokat ültettetett, azt mondva, hogy kertet csinál magának azután a két sövény közét karóba húzott magyarokkal, moldvaiakkal és oláhokkal rakatta meg. Azonkívül – a vár környéke erdős, fás hely lévén – mindegyik fának mindegyik ágán számtalan felakasztott ember függött, s parancsa az volt, hogy aki e felakasztottakból egyet levesz, az annak a helyére akasztassék.
– Turszun bég török történetíró

A középkori Magyarországon a karóbahúzás és a kerékbetörés igen elterjedt kivégzési mód volt. Azonban nem létezett a hóhér-bakó megkülönböztetés, mint a németeknél, ahol a lefejezés mestere a bakó volt, míg a hóhér a szégyenletesebb módú kivégzéseket hajtotta végre, mint amilyen a karóbahúzás is volt. Magyarországon a bakók nem tömörültek céhekbe sem, általában a közrendűeket a hóhérok felakasztották, karóbahúzták, kerékbe törték, a nemeseket azonban a bakó fejezte le. Az 1514-es Dózsa György-fél

e parasztfelkelés során a nagylaki csatában a parasztfelkelők fogságába esett főnemeseket (Csáky Miklós csanádi püspököt, Ravazdy Péter alispánt, Nagylucsei Dóczy Györgyöt, Torpay Miklóst, Telegdy Istvánt kincstartót és más nemes fölkelőket) karóba húzták, hogy megbosszulják korábban hasonló módon kivégzett felkelő társaik halálát.

	„Az anatóliai török nyelvben a karót így mondják: lofat. Nyelvünkbe a XVI. században került, az ozmán katonaság szótárából s népkezelő gyakorlatából, már pusztán a nyársbahúzó karó jelentésében. Nyel vészek és pszichológusok méltán gondolkodtak el azon, hogy nyelvünk egyik leggyakoribb, de a képzeletre legiszonyatosabban ható átokmondása mért van összefüggésben épp a lóval. Volt tanulmány – mélylélektani –, amely az őslénykori szodomizmus szerencsésen fönnmaradt nyomait, sőt egy ősvallás elemeit vélte fölfedezni benne – egy ősien lovas népnél! Az etimológia ezt megdönti. Az átok nem mond egyebet, mint hogy: végezd török karón!
Illyés Gyula:Ebéd a kastélyban (részlet)

-Újkor

A XVI–XVII. században az Oszmán Birodalom és a kazanyi tatár kánság ellen folytatott háborúk során a karóba húzást minden hadviselő fél alkalmazta, elrettentő céllal.

Kobb Farkas Frigyes gróf, német-római cs

ászári tábornok 1672-ben a legyőzött felkelőkkel szemben szörnyű kegyetlenségeket követett el. Szabályszerűen vadászta őket, felakasztatta, karóba húzta, kerékbe törte azt, aki kezébe került. 1672-ben, Kobb, mint kassai főkapitány és a 13 felvidéki megye katonai főparancsnoka, körleveleket bocsátott ki, melyekre vörös akaszt

ófát, karót és kínzókereket festetett, halálnak halálával fenyegetve mindenkit, aki a Kurucokkal tart, vagy fegyvert mer hordani. Egyedül a kassai piacon 22 embert húzatott karóba.

A Habsbirg Birodalomban II. József császár 1778-ban átmenetileg eltörölte a halálbüntetést, de azt II. Ferenc császár 1796-ban újra visszaállította. Ezek a kínzással együttjáró kegyetlen, minősített kivégzési módok, egészen az 1800-as évek közepéig megtörténtek Magyarországon.

A karóba húzást, és hasonlóan véres és kegyetlen kivégzési módokat nemcsak hivatalos állami bíróságok rendeltek el, hanem irreguláris felkelő csoportok is előszeretettel alkalmazták ezt az ellenségesnek tekintett civil lakosság megfélemlít

ésére, elűzésére. Az 1848-49-es Forrradalom és Szabadságharc idején a császáriak által felbiztatott móc felkelők ilyen atrocitásokat követtek el az erdélyi magyar lakosság ellen. 1944–1945-ben a magyar Délvidékre visszatérő szerb partizáncsapatok is hasonló módszereket alkalmaztak a helyi magyar lakosok ellen, bosszúból a magyar csapatok partizánellenes akcióiban elfogott szerbek kivégzéséért.

-Karóbahúzás napjainkban

2009. januárjában szerb napilapokban jelentek meg írások, hogy a bosnyák börtönökből frissen szabadult Ali Hamad az al-Kaida egykori tisztje beismerte - civileket húztak karóba a Boszniában harcoló El Mujahedin nevet viselő zászlóalj tagjai.

Mision complete

Az összesítés nem áll rendelkezésre. A bejegyzés megtekintéséhez kattints ide.

"Álmodtam egy világot...."

Szép az élet. Tanulj meg mosolyogni. Mindenki csak ezt mondja. De nézzük a valóságot. Az ember beleszületik a mocsokba. Csak saját magára számithat hogy kilábaljon belőle. Az emberek gyakran kialakítanak maguknak egy álomvilágot, és abban élnek. Nem látják az életet a saját valójában. Hasonlithatnánk az egészet egy nagyvároshoz. A reklámokban nagyon szép képet tudnak mutatni. rengeteg szép hely. De nézzünk körbe kicsit. Miközben mi gyönyörködünk a szépséges városban lehet hogy valaki egy parkban újra egy padra hajtja le a fejét. Neli mond hogy szép az élet. Igen, vannak az életnek szép pillanatai. Ki is kell használni, és értékelni is kell. De az élet magában egy nagy rakás szar. Azt mondják hogy nézőpont kérdése. Igen elismerem. De én ezen véleményemen nem tudok változtatni. Én az életet a saját valójában látom és nem képzelem el hogy milyen jó mikor nem is. Az életnek vannak szép pillanatai. Azért élünk. Ezeknek a pillanatoknak. És az tart bennünket életben hogy sóvárogva vágyunk rá és hogy hátha itt lesz már az a pillanat. Hát mond annak hogy szép az élet aki ott él etiópiában, csontsovány, nem tudja mikor látott utoljára ételt, mellesleg árva is. ja és aids-es. Na neki mond hogy szép az élet. Neki mi boldogsága van? Csak annyi hogy él. Meg néha egy falat kenyér. Más boldogsága nincs. Örül ha ehet. De mi akiknek mindenünk megvan mégsincs semmink. Gondolkodjunk el egy pillanatra. Van házunk. Kitudja meddig. Van munkahely. Kitudja meddig. Van mit ennünk. Ki tudja meddig. Rá kell jönnünk hogy a boldogság igenis múlandó. Véget ér. Ki tudja meddig mosolygunk. Lehet hogy aki ma boldoggá tesz, holnap kilép az életünkből. Számíthatunk arra hogy előbb utóbb véget ér és elveszik amiért harcolunk. Kialakít az ember magának egy világot. És ott boldognak érzi magát. De mekkora megrázkódtatás éri majd mikor rádöbben a valóságra. Ezért ajánlom hogy nézzük a valót, és az igazat. És ne álomvilágban éljünk. Mert mikor megszűnik létezni és belecsöppenük a való életbe akkor csak lesünk hogy mivan. Eddigi világunk összetört bennünk. Lehullottak a fátylak. Belaharaptunk az almába ami kivülről szép mert mi szépnek akarjuk látni. De mikor megizleljük és megtapasztaltuk a valót akkor eldobjuk magunktól. Mennyire édesebb az a romlott alma amibe úgy harapunk hogy tudjuk rothadt. Tanuljunk meg együtt élni a gondolattal, hogy az élet önmagában nem ér semmit. Találjuk meg azokat a dolgokat amik boldoggá tesznek bennünket. És élvezzük ki, mert lehet már holnap nem lessz rá alkalom. Mert a jövője nem biztos senkinek akárhogy betervezzük. Senkinek sem. Sem fiatalnak sem öregnek. Minden elmúlik. De ha elmúlik múljon úgy hogy tudjam hogy a valódi dolgokat élveztem benne, és nem a kialakított álomvilágot.

Végül itt egy nemrég írt versem ami eléggé tükrözi a gondolataim:

Érzések halála

Már nem ébred fel
a sürü magányból,
az elveszett lélek
torz akarata.
Húsába már csak
a halálvágy vájta
üszkös, megkopott fémfogait.
Szeretne meghalni,
és felébredni végre,
ebbol a kegyetlen élet-álomból,
mely csak a lelkét húzza karóba,
a magány ódon kastélyának,
vérrel öntözött mezején.
Sűrű homályba vész,
e néma táj,
kietlen pusztaság a lélek,
ha nincs mi felmelegitse
a rideg szívet.
A szív gonoszsága
nem múlik el.
A fakó századok beleitatták
már kegyetlenségüket.
Már nincs értelme
várni a pillanatra.
Már nem tisztul meg soha,
ez a korcs emberi természet.
Csak a kegyetlen Vég
vethet véget,
ennek a vérfürdőnek.
A szabadság érzése tovaszál
a szív üres szeretetével.
elfelejt az ember szeretni,
és még magát is képes gyűlölve,
a pokol fenekére vetni.
Torz, és gonosz gondolatok
marják szét a tudat,
parányi drágakövének vélt,
szennyes szerelmét.
Nem marad más csak a közöny,
beleivódva a szívbe, lélekbe, tudatba.
A borzongás lessz úrrá
a hétköznapok emberi robot-roncsain.
A fásultság, és a szeretettelenség
fog véget vetni
ennek a kiüresedett,
érdektelen emberi létnek.
Parányi, halovány szikrája
sem marad a boldogságnak.

Végső búcsút vegyél,
te balga ember az érzéseseidtől,
mert rajtad is erőt vesz,
a közöny hideg rablánca,
és felemészti porba tiport életed,
minden szép pillanatát.

Szeretethiány

Az élet sokszor kegyetlen, rengeteget kell szenvedni minden apróságért. Főleg a szeretetért. Legjobban tud fájni a szeretethiány. A szeretethiány ráteszi a pecsétjét a mindennapjainkra. Mindegyikünknek vannak olyan pillanatai amikor úgy érezzük hogy szükségünk van valaki ölelésére, és kedves szavára. De mivel a pillanat nem tudja megadni nekünk, ekkor jelentkezik a szeretethiány efektus. Ekkor az ember elképzeli hogy nem kell senkinek sem, felesleges és nélkülözhető. A nagy szeretetigényű embereknél, és a melankólikus lelkibeállitotságúaknál gyakran előforduló jelenség. Előfordul spontán vagy kapcsolatok végénél mikor az egyik fél szerelmes marad... stb.. Ha a kapcsolat vége szakad az nagyon tud fájni. Ilyenkor is szeretethiánya van az embernek csak itt nem valakitől hanem egy valakitől várja a szeretetet, de itt nem kaphatja meg. Ez a vágy halálra van itélve. Ez a szeretethiány legfájdalmasabbika. Összeszorul a szív, bámul az ember maga elé, sír, és csak arra vágyik hogy akit elveszített újból szeresse. A szeretethiányos embernek gyakran fáj a múlt. És nem a fájdalmas része, hanem a szép pillanatok amikor minden tökéletes volt és azt hitte hogy soha nem ér véget az egész. Minden embernél előfordul a szeretethiány jelensége, van akinél gyakrabban, van akinél kevésbé. Nállam mondhatni mindennapos. A nekem fontosakat nagyon ritkán látom legfeljebb hétvégenként, a többi embertől körülöttem nem kapok annyi szeretetet hogy kielégitse az én igényem. De a szeretethiányos ember jó tulajdonsága hogy nagyon tud szeretni. Nehezen felejt. Nevetni még tudok, de senki nem tudja micsoda nagy harcokat vivok magammal minden nap. Lehet kicsit furcsa most tőlem, de én a szeretetet tartom legfontosabnak. Néha nagyon fáj szeretni, főleg amikor minden nap beszélhetsz vele, de nem mondhatod ki hogy szereted, mert ő már lezárta az egészet magában. csak te szenvedsz még miatta. Próbálod erősnek mutatni magad, de belül sírsz mint egy anyjától elszakított csecsemő. A szeretethiány egészen abszurd gondolatokat képes ültetni az ember fejébe. Három dolog motiválja az életem: 1. Inkább gyűloljönek azért aki vagyok, minthogy azért szeressenek aki nem vagyok.. 2. Inkább útáljon mindenki, minthogy színészkednem keljen valaki szeretetéért.. 3. Ha valaki nem úgy szeret ahogy te szeretnéd, még nem biztos hogy nem szeret szíve minden szeretetével. Ezek a szabályaim tartják bennem a lelket a szeretethiány pillanataiban. A szeretethiány nagyon kegyetlen. Bármikor rátörhet az emberre... A szeretethiány pesszimizmust, sőt némely esetekben depressziót is szül. A szeretethiány nem múlik el magától. Kell hozzá egy vagy barát aki ott van mikor szükség van rá. A szeretethiányos embert könnyű kihasználni, és gyakran teszik is ezt. A szeretethiányos egyénnek szüksége van társaságra, hogy ott legyen valaki vele, és hogy szeressék. A szeretethiány nem lesi az órát... az mindig ott van mikor nem kell... Keressünk barátokat magunknak, olyan embereket akik tudnak még szeretni. És ne hagyjuk hogy eluralkodjon rajtunk ez az átkos érzés..
Nah ennyi volna az én kis eszmefuttatásom, majd ha eszembe jut valami hozzáírom. Ja és Ingyen ölelés tőlem csak keress meg :)

Ritkaszar Party

Tegnap volt a halloweeni party szerte a városban... Csubi 7-re kellett volna jöjjön hozzám hogy aztás 8-ra odaérjünk Alinához... E helyett 8-ra ért ide, és azt mondta hogy menyjünk el a Zsigának is beszólni... Oké menyjünk... Ott felvitte Csubi a sminket... Én meg kicsit kiigazitottam, ittunk egy kis forralt bort, és mentünk Alinához. ( helyett fél 10-re értünk oda. Ott volt nála az unokatesóm Cécó is. Elindultunk Ridersbe.. Hát belénk kötött egy halom cigány. Csubit meg is verték, de azért ő is odavágott. Aztán elmentünk Floydba.. Ritkaunalmas volt, és rohadtnagy tömeg... Semmi rendes arc akivel el lehetett volna dunálni, aki meg volt az persze el volt foglalva. Hát mindegy.. Be se rugtam, szal semmi érdekes. Elmentünk páran a pékségbe kajálni, megláttuk a közelben az előbb emlitett cigányokat és jobbnak láttuk hazahuzni.. Ennyi volt a ritkaszar Halloween party... Egész este olyan nyomott hangulatom volt. Hát.. Soha roszabbat...