2009. november 11., szerda

"Álmodtam egy világot...."

Szép az élet. Tanulj meg mosolyogni. Mindenki csak ezt mondja. De nézzük a valóságot. Az ember beleszületik a mocsokba. Csak saját magára számithat hogy kilábaljon belőle. Az emberek gyakran kialakítanak maguknak egy álomvilágot, és abban élnek. Nem látják az életet a saját valójában. Hasonlithatnánk az egészet egy nagyvároshoz. A reklámokban nagyon szép képet tudnak mutatni. rengeteg szép hely. De nézzünk körbe kicsit. Miközben mi gyönyörködünk a szépséges városban lehet hogy valaki egy parkban újra egy padra hajtja le a fejét. Neli mond hogy szép az élet. Igen, vannak az életnek szép pillanatai. Ki is kell használni, és értékelni is kell. De az élet magában egy nagy rakás szar. Azt mondják hogy nézőpont kérdése. Igen elismerem. De én ezen véleményemen nem tudok változtatni. Én az életet a saját valójában látom és nem képzelem el hogy milyen jó mikor nem is. Az életnek vannak szép pillanatai. Azért élünk. Ezeknek a pillanatoknak. És az tart bennünket életben hogy sóvárogva vágyunk rá és hogy hátha itt lesz már az a pillanat. Hát mond annak hogy szép az élet aki ott él etiópiában, csontsovány, nem tudja mikor látott utoljára ételt, mellesleg árva is. ja és aids-es. Na neki mond hogy szép az élet. Neki mi boldogsága van? Csak annyi hogy él. Meg néha egy falat kenyér. Más boldogsága nincs. Örül ha ehet. De mi akiknek mindenünk megvan mégsincs semmink. Gondolkodjunk el egy pillanatra. Van házunk. Kitudja meddig. Van munkahely. Kitudja meddig. Van mit ennünk. Ki tudja meddig. Rá kell jönnünk hogy a boldogság igenis múlandó. Véget ér. Ki tudja meddig mosolygunk. Lehet hogy aki ma boldoggá tesz, holnap kilép az életünkből. Számíthatunk arra hogy előbb utóbb véget ér és elveszik amiért harcolunk. Kialakít az ember magának egy világot. És ott boldognak érzi magát. De mekkora megrázkódtatás éri majd mikor rádöbben a valóságra. Ezért ajánlom hogy nézzük a valót, és az igazat. És ne álomvilágban éljünk. Mert mikor megszűnik létezni és belecsöppenük a való életbe akkor csak lesünk hogy mivan. Eddigi világunk összetört bennünk. Lehullottak a fátylak. Belaharaptunk az almába ami kivülről szép mert mi szépnek akarjuk látni. De mikor megizleljük és megtapasztaltuk a valót akkor eldobjuk magunktól. Mennyire édesebb az a romlott alma amibe úgy harapunk hogy tudjuk rothadt. Tanuljunk meg együtt élni a gondolattal, hogy az élet önmagában nem ér semmit. Találjuk meg azokat a dolgokat amik boldoggá tesznek bennünket. És élvezzük ki, mert lehet már holnap nem lessz rá alkalom. Mert a jövője nem biztos senkinek akárhogy betervezzük. Senkinek sem. Sem fiatalnak sem öregnek. Minden elmúlik. De ha elmúlik múljon úgy hogy tudjam hogy a valódi dolgokat élveztem benne, és nem a kialakított álomvilágot.

Végül itt egy nemrég írt versem ami eléggé tükrözi a gondolataim:

Érzések halála

Már nem ébred fel
a sürü magányból,
az elveszett lélek
torz akarata.
Húsába már csak
a halálvágy vájta
üszkös, megkopott fémfogait.
Szeretne meghalni,
és felébredni végre,
ebbol a kegyetlen élet-álomból,
mely csak a lelkét húzza karóba,
a magány ódon kastélyának,
vérrel öntözött mezején.
Sűrű homályba vész,
e néma táj,
kietlen pusztaság a lélek,
ha nincs mi felmelegitse
a rideg szívet.
A szív gonoszsága
nem múlik el.
A fakó századok beleitatták
már kegyetlenségüket.
Már nincs értelme
várni a pillanatra.
Már nem tisztul meg soha,
ez a korcs emberi természet.
Csak a kegyetlen Vég
vethet véget,
ennek a vérfürdőnek.
A szabadság érzése tovaszál
a szív üres szeretetével.
elfelejt az ember szeretni,
és még magát is képes gyűlölve,
a pokol fenekére vetni.
Torz, és gonosz gondolatok
marják szét a tudat,
parányi drágakövének vélt,
szennyes szerelmét.
Nem marad más csak a közöny,
beleivódva a szívbe, lélekbe, tudatba.
A borzongás lessz úrrá
a hétköznapok emberi robot-roncsain.
A fásultság, és a szeretettelenség
fog véget vetni
ennek a kiüresedett,
érdektelen emberi létnek.
Parányi, halovány szikrája
sem marad a boldogságnak.

Végső búcsút vegyél,
te balga ember az érzéseseidtől,
mert rajtad is erőt vesz,
a közöny hideg rablánca,
és felemészti porba tiport életed,
minden szép pillanatát.

10 megjegyzés:

  1. Sok igazság van benne és grat a vershez :)

    VálaszTörlés
  2. "Azt mondják hogy nézőpont kérdése"
    még mindig ezt állítom.
    én nem tudom elfogadni ezt a nézőpontot. elfogadom, hogy ilyen is van és a tiéd is ez. de szerintem igenis szép az élet, és nem csak egyes pillanatai azok. ha te így érzed, ami sajnos így van, az szerintem elég szomorú. persze megváltoztatni nem akarlak. csak ismét leírtam - mársokadszorra-, amit gondolok.
    remélem nem gond és nem sértő.:$
    szép estét.

    VálaszTörlés
  3. MIndenért ami jó az életben ,azért sajnos meg kell szenvedni...

    VálaszTörlés
  4. A vers az mindent visz!A bejegyzés legnagyobb része igaz, hogy a való világban kell hogy éljünk, de az ilyen világszintü problémákért nem az életet köll hibáztatni hanem az emberi társadalmat, hogy megengetheti, hogy Afriákában emberek ezrei éheznek, és megkell becsülni ezt a sorsot amit kaptunk, és igaz hogy nem a legjobb sors de akkor is mégsem kell éheznünk,stb Szóval ha az jut eszünkbe, hogy "jaj de szar sorsom van" akkor jusson eszünkbe, hogy emberek ezreinek még szarabb sorsuk van!!
    üdv!:)

    VálaszTörlés
  5. Hella ezt már annyiszor de annyiszor átrágtuk... Megértelek.. De én akkor is így látom az életet... Nem élek álomvilágban... Tisztában vagyok avval hogy szar.. és ahogy leirtam én is értékelem a szép pillanatokat...
    ennyi... erről többé nem dumálunk...

    VálaszTörlés
  6. Csubi köszönöm.. igazad van... De ki tudja hogy meddig lessz ez így... lehet hogy mi is egyszer olyan sorsra jutunk.. a boldogság múlandó...

    VálaszTörlés
  7. Az az igazság, hogy kissé kacifántosan jutottam el eddig a blog-ig... de őszintén örülök, hogy ráakadtam, illetve, hogy ezt elolvastam! Tudniillik, nekem hasonló rálátásom van az életre, mint neked és elég ritkán találok hasnoló embereket! Szóval egyet kell Veled értenem. Az ember sok mindenen keresztül megy... Van akit megtör az élet, van aki viszont továbbra is megmarad a felszínesség álcája mögött, mert vagy nem meri felvállalni, azt, hogy különbözik a többitől, vagy egyszerüen 0 az emberi értéke. Nem érdekli más, csak ami a felszínen látható, illetve található. Ez magyarul a "tucat emberke". Ezekből van SAJNOS a többség! És a versed hűen tükrözi mindezt a szart, ami a világban zajlik... Ugyanis a VILÁG SZINTŰ TÁRSADALOM is emberekből áll... És ez által innen gyökeredzik a probléma!!
    Nah mindegy, örültem a blogodnak!

    Üdv: Dina

    VálaszTörlés
  8. köszönöm szépen a kommented.. :):)

    VálaszTörlés