2010. szeptember 11., szombat

Őszi séta

A sáros utat már vastagon betakarta a matt színekben pompázó avar-szőnyeg. Előttem álló fára vetem a teniktetem. Göcsörtös ágait a szél ide-oda rángatja. Olyannak tűnik mintha, egy öreg vándor integetne, mielőtt útnak indul az ismeretlenbe. Lehulló leveleit uralja már a komor valóság. Tovább indulok. Lábam alatt ropog a száraz avar. A nap fényes sugarait lassan leigázzák a sötét és komor esőfelhők. Tekintetem felemelem az ég felé. Szemem hirtelen megakad egy elhagyatott fészken az egyik platánfa kopár ágai között. Egykori lakóját, már magával vitte az elmúlásba menetelő természet. Minden csendes, haldoklik. A szél, mint egy csintalan kiskölyök a szemembe fújta a hajam. Nem törődöm vele. Továb menetelek a kopár fák között. A szél kisérteties zúgása felcsigázza az elmém. Avarból ágyat vet magának az erdő szelleme. Ki fog vigyázni az öreg fákra miután beköszönt a tél? Emberek jönnek, majd kivágják őket. Magukkal viszik és a tűzre dobják a fűrészektől megszabdalt, meggyötört testüket. Össze húzom a kabátom. Egyre hidegebb a szél, melynek gyermeteg pajkosságát felváltja a felnőtt düh. A rozsdabarna levelekkel borított erdő halk nyögését viszi magával. A fejem felett elrepül egy hollópár. Biztos a közeli földekre mennek élelemért. Egész testem lassan átjárja a hideg szél. Ilyenkor az ember szívét átjárja a reménytelenség. Minden olyan baljóslatú, mintha valami rettenetes dolog bekövetkeztét jelezné. A gyászfelhők egyre lejjebb szállnak. Lassan elered az eső. Kinyitom az esernyöm. Az eső dallamos kopogása az ernyőn olyan, mint az apró paták dobogása kint a legelőn. Sétálok tovább, egyre beljebb az erdőbe, ahol a komor őszi szél játsza az elmúlás dalát. Lassan bolyongok a fák között. Egyre vadabb táncot járnak a lombtalan ágak. Egyre jobban fázom. Már a lelkem is átjárja a hideg szél. Hívogat magával az elmúlásba. Tovább indulok. lassan kiérek az erdőből. Hátratenkintek.

Nyugovóra térsz. De ki tudja, hogy fel ébredsz -e majd ösi álmodból....



"Figyelj csak a tücsök dalára,
ha hangosan csattog az őszi éjben,
azt sírja, hogy majd meghal nemsokára."
 (Masaoka Shiki)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése