KÜLÖN
Gyerekkoromtól fogva nem
Olyan vagyok, mint más. Szemem
Nem úgy lát, nem közös kutak
Habja bennem az indulat.
Nem közös forrásból ered
Bánatom. Gyújtva szívemet
Más fokra izzik örömöm.
S ha szeretek: azt is külön.
Ott - gyerekkoromban - a vad
Élet hajnalán: ott fakadt
Ez a varázs - a jó s hamis
Mélyekbol -, mely kötöz ma is:
Forrásból lett, gyors patakból,
Sziklahegyen rot falakból,
Napból, mely lekörözött
Oszi aranyfény között,
Villámból az ég alatt,
Amint elszállt, elszaladt,
Dörejbol, vihar ha forrt,
S fellegbol, mely olyan volt
(Bár kéklettek az egek)
Szemre, mint egy szörnyeteg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése