2010. február 13., szombat

ezt muszály XDXD

Ezt látnotok kell felkerültem puruttyára... :D:D ugyanaz mint a napiszar csak gyengített változat :D:D

http://pozolj.puruttya.hu/bypost/2010/02/13/Pozolj_retardkent#comments

2010. február 12., péntek

***SZÜNET***

Sziasztok... sajnálattal közlöm hogy blogom szünetelni fog bizonytalan ideig... Hogy miért? Nagy lelki Válságban vagyok... Nagy... Nagyon nagy... Olyannyira hogy a napokban addig fajult hogy magam ellen fordultam... Nem mondom miért mert ez tényleg magánügy...
Nincs erőm írni, és ha írnék akkor nagyon szomorú dolgokról... és én nem akarok senkit sem szomorítani... Elég ha engem szomorítanak...

köszönöm hogy eddig is olvastatok... majd egyszer visszatérek... talán...

2010. február 9., kedd

Hogy lássa milyen jó vagyok :):)

Most egy személyről irok, aki nagyon fontos nekem... No nem azért, hogy valamit megosszak, csak egyszerűen nem hagyott békén a drága és nyúzott, hogy ha ő irt rólam, akkor én is írjak... Magyarán megzsarolt... lelki terror :D:D Most lehet hogy ilyen arcot vág (-.-) de most mit csináljak... ő akarta.. :D:D Nos ez a személy Lunácska, az én fogadott hugicám. :) Igazán nem is tudom megmondani, hogy hogyan ismertem meg, mert mintha mindig is a hugim lett volna. De nem is fontos, hogy mikor hogyan ismertük meg egymást, hanem hogy most itt van nekem :) Ennyi szeretetet nem igazán kaptam egy embertől sem... Nagyon tisztelem ezért... Mikor szarul voltam, ő mindig mellettem állt és nem engedte, hogy mélyre süjedjek. Humoros természetű és ha szarul vagyok, mindig azt mondja hogy megver ha nem lesz jókedvem. Ezzel mindig mososlyt csal az arcomra. :D:D De nem félek tőle mert tudom úgysem bántana... Vagy mégis? :) Kedvessége fogott meg leginkább, hogy nem nézte ki vagyok, hanem hogy belülről milyen vagyok... Némiképp segitett abban a változásban, amit elszeretnék érni önmagamban. Eddig ő volt az egyetlen, akinek a boldogságának igazán tudtam örülni úgy, hogy nem gondoltam arra, hogy neki milyen jó nekem meg nem... Észrevettem hogy nagyon szeret mesélni... De nehogy azt higyjétek, hogy az a lefárasztós duma mire csak úgy válaszol az ember, hogy "ok" "XD" "ja" szóval lehet hozzáfűzni dolgokat... Számomra ő jelenti azt a testvért, akire mindig is vágytam... az én szememben ő az az ember, akitől bármelyikünk is tanulhatna a kedvességről és a jószívűségről... Mivel időt és pénzt nem sajnálva kapok tőle egy olyan cipellőt amilyenre mindig is vágytam, de sajnos nem vehettem meg. Örülök hogy megismerhettem őt és remélem barátságunk és e testvéri viszony nagyon sokáig fog még tartani :) (NA MOST ÖRÜLSZ???? :):):))

Ime kép is róla hogy gyönyörködjetek :):)

2010. február 8., hétfő

Segítséteketet kérem...

Nyakamon egy szavalóverseny... pontosabban 25-én... Szóval ha valaki tud egy jó verset akkor az szóljon és küldje el a következő e-mail címre:

taky91@freemail.hu

Lehetőleg valami komoly verset, vagy valami filozófiai témáva foglalkozzon.... Vagy társadalomkritika.
az elmondási ideje NE legyen hosszabb 5 percnél, és rövidebb 3 percnél...

köszönöm szépen annak aki próbál segiteni... nagyon fontos lenne..:):):)

2010. február 7., vasárnap

Változás

Módositottam a megjegyzés küldést... Nem kell hogy legyél regisztrálva hogy küldhess megjegyzést...szóval csak bátran :)

dalszöveg

Ime bemásolom az egyik Athame dalszöveget ami közel áll a szívemhez:

Elveszett tüzek

Síró Nap, gyenge fény
Harc a végtelen égen
Megfagyott énekesmadár
Kopár fák tövében

Zúzmara, dér, jégvirág
Hótakaró, fehér táj
Hideg kezek, jégkoporsó
Gyilkos tél, fagyhalál

Ringó bölcsõ - tátongó sír
Elveszett tüzek - sötét fény
Angyali ének - ördögi tánc
Misztikus köd - örök homály

Lobogó tûz éltetõ lángja
Kemencék izzó gyomrában
Halálsikoly, égõ máglya
A szent kereszt árnyékában

Megbocsátás, feloldozás
Testvériség, szeretet
Inkvizítor, máglya, kötél
Kínzókamra, feszület

Ringó bölcsõ…

Ezüstös Hold, bársonyos égbolt
Fényesen tündöklõ csillagok
Vicsorgó fogak, farkas falka
Szétszaggatott tetemek

Lázító szavak, kitüntetés
Haza, hûség, becsület
Kifolyt szemek, összetört testek
Háború, rabság, gyûlölet

Bocsáss meg! Vétkeztem
Oldozd fel bûnös lelkem!
Szabadíts meg a gonosztól!
Szabadíts meg magamtól!

Eljön az idõ és kialszik a tûz
Véget ér a nyár és újra itt az õsz
Döglött tûzkutyáknak füstölgõ hamva
Halált hozó árnyak éltetõ magja

Szunnyadó Föld, alvó lélek
Háborgó, vad tengerek
Bitófákon fuldoklástól
Rángatózó emberek

Csak néhány perc és vége
Bárcsak jönne már
Véget ér a szenvedés
A szörnyû kínhalál

Ringó bölcsõ - tátongó sír
Elveszett tüzek - sötét fény
Angyali ének - ördögi tánc
Misztikus köd - örök homály

Megbocsátás, feloldozás
Testvériség, szeretet
Inkvizítor, máglya, kötél
Kínzókamra, feszület

Bocsáss meg! Vétkeztem
Oldozd fel bûnös lelkem!
Szabadíts meg a gonosztól!
Szabadíts meg magamtól!


közérdekű közlemény

Ha már itt vagytok szavazzatok vagy legalább irjatok kommentárt mert így úgy tűnik mintha csak a levegőbe irnék... köszi :):)

Szektás vagy?

A tegnapi napom aléggé érdekes volt. Raggeli szar lelkiállapotom délután átütött kisebb agresszióba. Nem tűrtem meg még a saját anyámat sem a közelemben. Emígy is utálom mikor bejárkálnak a szobámba, de nem tudom mi volt velem és kizavartam. A családom is észrevette hogy nem jól vagyok, de nem próbáltak segíteni. Nos az estém... Eléggé érdekes volt. Eljött Norbi és dumáltunk egy kicst borozás mellett. Aztán úgy olyan éjfél körül úgy döntöttünk, hogy elhúzúnk Floydba. Hát nem elkezdtek dobálni bennünket hógolyóval. Én nem vettem valami komolyan az ilyen primitívek figyelemfelkeltését magukra, már réges rég kinőttem abból, hogy hagyjam felbosszantani magam ilyesmi miadt. De Norbi eléggé kiakadt és odament a borosüveggel egy alakhoz. Nem volt semmi de odajöttek aztán egy 6-an és kötekedtek Norbival. De én próbáltam őt nyugtatni, hogy ne szóljon vissza mert megpakolják. Úgy döntöttünk a többiekkel hogy elhúzunk a sarokra. Ott két idegen megint belekötött. Szegény gyereket hogy nem hagyják már nyugton. Erre odajön a rendőr. Szerencsére nem hallotta a kocsiból hogy ezek majdnem egymásnak ugranak. A lányok elindultak, de minket fiúkat odahívott a kocsihoz. Odatolom a biciklit erre kérdi: miért hajtom a biciklit lámpa nélkül. Mutatom neki hogy elöl-hátul van, és működik. Hány éves vagyok. Mondom hogy 18. Adri mondja 17. Kéri a személyinket. Adrinak nincs ezért fel lett irva. Várhatja a szerelmes levelet. Hát ahogy adom oda a személyit látja hogy fekete a körmöm.

Rendőr - Meleg vagy?
Én - Nem, Miért?
Rendőr - Miért fested a körmöd?
Én - Mert nekem így jó, mert Dark-Goth vagyok.
Rendőr - az valami szekta?
Én - (visszafolytott röhögéssel) dehogy csak egy stilus mit például a rockerek, vagy metálosok.

Visszaadja a személyim. Erre befordul a sarkon még egy rendőrköcsi.

Rendőr 2 - Kell segitség kolléga?
Rendőr 1 - Nem, De nézd már a körmét.
Rendőr 2 - (nekem) No mutasd.
Rendőr 1 - Nem meleg csak valami rocker. (nem is igazán tartom magam rockernek)
Rendőr 2 - Van kit basznod?
Én - (mivel nem értettem mit mond mert szerbül mondta rávágtam hogy nem. Azt hittem azt kérdezte hogy drogozok e, mert ilyen szerb tájszólással vagy hogy mondta a "baszni"szót.) Nem
Rendőr 2 - Akkor inkább azt csináld mint hogy a körmeid fesd.

Elhúz a rendőrkocsi. Marad emez. A rendőr majd 15 percig gyóntat hogy miért nem szedem le a festéket, erre én unott arcal (mert leakartam rázni), "jó", "jó"...

Nagynehezen elengedett semmi büntetés nélkül, (hát mibe kötött volna már bele...XD Hogy darkos vagyok? XD)
Hazakisértük a csajokat Adrival azután húztam haza. Norbival kitárgyaltuk a történteket MSN-en, aztán húztam aludni.

Ma reggel már jobb kedvem van. Remélem így is marad...:):)

2010. február 6., szombat

MI van velem?

Reggel van... Szar reggel... Még csak most kezdődött a nap de már elegem van... Nem bántott senki csak egyszerűen szomorú vagyok... Nem értem miért, csak néha (szinte minden nap) rámtör ez a ritkaszar érzés. Utálom hogy ilyen vagyok, de mit csináljak, ilyenné tett ez a szemét élet. Ebbe a szar blogba amit alig olvasnak próbálok minden nap valami baromságot irni, de ez sem ér semmit... Senki sem kiváncsi egy barom önsanyargatására. Mert lásuk be ez az, Mert olyan dolgok miadt gyötröm magam ami már megtörtént vagy nem is rám tartozik. Egyszerűen szeretnék már megnyugodni, de nem tudok... Csak sülyedek bele a legmélyebb mocsárba. Érzem ennek nem lessz jó vége. Ezt a bejegyzést igazából nem embereknek írom... Saját magamnak, és így próbálom rendberakni magam, ami nem megy. Nagyon hiányzik valami, de nem tudom mi. Ahogy elnézem a zenekarból nem fog lenni semmi, mert nem találok senkit aki játszana ilyen zenét. Nem tudom mi van de mintha ellennék átkozva... Semmi sem sikerül amibe belekezdek... Úgy volt hogy ma Adrival megyünk piacra vásárolni, de lemondta. Oké, megértem. Felkeltem még 6-kor.. nem tudok elaludni vissza, mostmár nem is akarok. Valami iszonyatsoan gyötör belülről, de még nem tudom mi. Félek hogy ha felszínre tör valami őrütséget csinálok. A mai napom totál tönkrement a saját kezem által. Estére sem megyek sehova... Nem lesz senki érdekes sehol... Asszem egy üveg bor mellett elleszek magam is... Nem az első eset. Régebben, mikor nem volt barátom (most sem érzek senkit annak(bocsi ha valakit megbántok)) akkor is egyedül mentem mindenhova sőt volt mikor csak ültem itthon... Utálom hogy nekem mindenki legjobb barát, csak én nem vagyok senkinek az... Nem találom a helyem... Egyszerűen nincs erőm beszélgetni... MSN-en is csak rejtve járok fel és csak 2-3 emberrel beszélek. A régi társaságom elvesztettem... Azért, mert így nézek ki és így nem hajlandó senki végigmenni velem az utcán... Iszonyúan magányosnak érzem magam... :( És ez pont most jött rám mikor nincs senki akivel megoszthatnám, mert nem akarok senkit sem a gondjaimmal nyúzni mert minenginek jut épp elég a gondokból. El a akrok tünni, úgy hogy senki ne tudja hol vagyok. Nem akarok senkinek sem púp lenni a hátán... Napok óta nem igazán táplálkozom... Csak akkor veszek magamhoz valamit ha már türhetetlen a rosszullét. MINTHA ÉLVE LENNÉK ELTEMETVE...............................................................................

Élve eltemetve

Elhalkul a dal
Belém fagy a szó
Kialszik a tűz
Lelkemben béke honol

Elfárad a test
Nyugovóra tér
Megalszik lassan
A kicsordult vér

Minden régi seb
Újból felszakad
Tovatűnő boldogság
Csak a könny marad

Sűrű homály
Néma táj
Távolodó fény
Haldokló reménysugár

Nem lesz többé hajnal
Csak sötétség örökre
Rózsaszirmok hullnak
Bársony szemfedőmre

Féreg rágta testek
Rothadó hús bűze
Koporsómban fekszem
Élve eltemetve

Megfojt a nem létező tér
Dobozba zárt végtelen űr
Törékeny lázálmok közt
Haldoklom egyedül

2010. február 5., péntek

Mert miért ne

Hamarosan itt a tavasz, nyilnak a virágok, meg minden lószar ami szokott történni, előjönnek a legyek és lepik a szart... XD stb... Hát arra jutottam az elvetemült elmémben hogy Tavaszra kellene becsén egy goth találkozót szervezni koncertel egybekötve... Becse aránylag vajdaság közepén van és könnyen megközelithető... Rájöttem, hogy becsén elég sok az olyan ember akikhez közál áll a goth életérzés... Szal őket próbálom kicsit összeszedni és egy hatalmas goth bulit csapni, valamint a környező városokból is számítok pár emberre valamint a szabadkai goth társaságra... szóval lennénk elegen... de ez még csak terv... várom a javaslatokat miként tehetnénk szinesebbé ezt a mi kis találkozónkat...

Most csak egy másik beteg kell aki ezt amit kiszart az agyam átforditja szerbre, mert ugye nem vagyok raszista... mindenkit egyformán utálok... XD

2010. február 4., csütörtök

Depressive Black Metal

Régóta él bennem egy érzés hogy alakitjak egy Depressive Black Metal együttest... Ez egy régi álmom... csak sajnos tagok hiányában nem nagyon működhet... szóval keresek basszusgitárost és dobost... lehetőleg óbecse környékén... max zentáig mennék el... ha van hengszered és kedved egy kurvára szuicid black metalt jászani vagy ismersz valakit aki szeretne jelentkezz a következő
címen:

taky91@freemail.hu

U.I.: szövegek és zenetöredékek már vannak... valamint ha hozol ötletet hogy milyen zenekart játszunk szivesen megvitatjuk :):)

a koncepció: Depressive Black Metal/Black Metal, Funeral Doom elemekkel...

várom a jelenkezőket...

Akár rólam is szólhatna

Ez a kibaszott fájdalom... Amit az ember akkor érez mikor elveszít valakit aki nagyon fontos neki...
erről szól a következő dal:

Nocturnal Depression - Her Ghost Haunts These Walls

Íme a szöveg magyarul:

Éjszakai Depresszió - A szelleme kísért a falak között

A kezeim simogatják a köveket,
A hidegségük, ami átszúrja a bőrömet és felszökik a szívemig,
Megszürkül, feketévé mosódik a homály,
De a megvakított szemeim nyitva vannak.
Minden tele van bánattal,
Minden sír.
Örökké elvesztem.

Fogom a kezeidet,követlek téged egy jobb helyre.
Fogom a kezeidet,veled szeretnék lenni.
Fogom a kezeidet,követlek téged egy jobb helyre.
Fogom a kezeidet,engedd meg hogy veled legyek.

Az életem romokban.
Lassan sétálok, De a szenvedések száguldanak mögöttem.
A fény megsebezte az elmémet.
Mindenhol téged látlak, nem tudlak elfelejteni!
Az első összeveszésünk..., Suttog a szél.
Elfordulok a világtól a sötétségbe, körülvesz a hideg.
Érzem a jelenléted, az ölelő karjaidat.
A fejed a hátamon.
Megöltem magam, hogy csatlakozzak hozzád!

Egy mondat

"Darwin túlságosan udvarias volt ahhoz, hogy kimondja, nem azért uralkodunk a világon, mert a legokosabbak vagyunk, vagy netán a leggonoszabbak, hanem mert mindig mi voltunk a legeszelősebb, a legrohadtabb gyilkosok az őserdőben."

Stephen King

2010. február 3., szerda

Nosztalgia

Nem tudom mi történt velem a napokban... Iszonyúan nyűgös vagyok, és kedvetlen. Olyan reménytelennek érzek mindent. Nem tudok szabadon szálni. Úgy érzem minden elvesztette varázsát... De nem hagyhatom így. Helyre kell hoznom pár dolgot. Úgy érzem elvesztettem pár embert aki nagyon fontos számomra. Már alig beszélek velük. És még ez a megfázás is kikészít. mindig nekem kell számot adnom a dolgokról. Nem akarok magyarázkodni, mert ezt csak én érzem. Senki nem fog helyettem szenvedni, csak rám várnak a dolgok hogy helyrehozzam őket. A másik dolog meg hogy mindig én vagyok a lelki szemetesláda... Nekem mindig együtt kell érezzek mindenkivel. De ezt már nem birom. Legszívesebben eltünnék mindenki életéből. Néha csak leülök a sötét szobában és csak bámulok egy pontra, és nem gondolok semmire. Mikor lefekszem aludni nem tudok elaludni, mert csak cikáznak a gondolatok a fejemben. Mindig csak mosolyognom kell... de seni nem veszi észre hogy csak egy maszkot viselek, és lehet belül sírok...
Az egész dolog 2 éve kezdett kialakulni bennem egy 11 hónapos kapcsolat vége után... Folyamatosan egyre roszabb lett a dolog, egyre pesszimistább lettem, és egyszerűen nem lelem örömömet abban amiben más ember. Önsanyargató lettem... Eltelt egy év... Volt egy öngyilkossági kisérletem... De most hogy sajnos -e nem tudom nem sikerült a dolog. Pszihiáterhez is jártam egy ideig, majd abbahagytam. A halál szélén megtaláltam őt... Egyből megszerettem... De ez is vége lett 1 hónap után... lehet kis időnek tűnik de nekem ez volt életem legszebb időszaka, de sajnos a saját hibámból vége lett, mert sokat ittam az nap... akkor megfogadtam hogy többé nem süllyedek arra a szintre mint azon az estén... Most itt vagyok... Ki tudja meddig... Szerelmesen... Reményt vesztve az életbe... De élek, egyik napról a másikra, céltalanul, nem tervezve előre... Nem kívánom senkinek ezt az érzést amit most érzek.. De kűzdenem kell... magam miadt és nem más miadt... Csak magamra számíthatok, mert a barátok jönnek és mennek. Csak én és az én magányom maradunk örökre egymás társai, és együtt fogjuk átvészelni a kegyetlen élet mindnennapjait...
De nem csak rossz dolgok történtek velem... Egyre több tudást gyűjtök az életről, és a könyvem is íródik mely egy verseskötet lesz, és a kedves barátom Csontos fogja illusztrálni beteges és szuicid hangulatu rajzaival :). Valamint az én drága Hugim megigérte hogy névnapomra kapok tőle egy platformot :)... annyra szeretem azt a csajt :)... és most lezárás képp csak annyt tudok mondani hogy: "Az életnek nem csak a napos oldalán lehet élni"
végül egy dal ami tükrözi a hangulatom:

Nocturnal Depression - Nostalgia

2010. február 1., hétfő

2010. január 26., kedd

Öngyilkosság

Az öngyilkosság (orvosi nevén: suicidum) az a szándékos cselekmény, amelynek célja és végeredménye a cselekvő saját életének kioltása.

Az öngyilkosság nem betegség, hanem cselekmény, amihez mentális zevarok, régebb óta fennálló kezeletlen problémák, külső körülmények, vagy frissen bekövetkezett, az egyén korábbi életét (értékrendjét) súlyosan megrendítő események járulnak hozzá. A pszichológia szerint nincs öngyilkosságra immunis személy.

Az öngyilkosok több mint kétharmada depressziós. A depresszív állapotot tartós búskomorság, elesettség, szomorúság, apátia, halálvágy jellemzi. Sok elkövetőre jellemző lehet más deviancia, például alkoholizmus vagy drogfogyasztás.

Az öngyilkosságok túlnyomórészt lelki válságból adódnak, ritkábban bizonyos közösségekben, szektákban, kultúrákban rituális okból is elkövethetik. Nem tartozik szorosan az öngyilkossághoz a társadalmi, kulturális, vagy egyéb kényszer hatására elkövetett önpusztítás, például a az egyéni életnél magasabb rendűnek tartott cél elérése érdekében végzett önfeláldozó cselekedet.

az öngyilkosság gyakorisága a világon:





Hazánkban az öngyilkossági kísérletet nem bünteti a törvény, csak az öngyilkosságban való közreműködés (értsd: más öngyilkosságában való közreműködést), 5 évig terjedő szabadságvesztéssel jár

Megelőzés, kezelés

Egyes felmérések szerint az öngyilkossági kísérletek száma a befejezett cselekményeknek mintegy hatszorosára becsülhető. Az öngyilkossági kísérletek jelentős része ún. segélykiáltás, azaz jelzés a környezet felé, csoportok, a telefonos és internetes segélyszolgálat, az egyházi tevékenység, a médiában megjelenő felvilágosító cikkek elterjedése, a korszerű gyógyszerek megjelenése rendkívüli jelentőséggel bírnak. Aki lelki zavarok, depresszió jeleit észleli magán, időben szakszerű kezelést kaphat, és ez akár létfontosságú is lehet.

Bár az öngyilkosság hátterében általában áll valamilyen mentális zavar, számos öngyilkosság veszélyére utaló jel felismeréséhez nincs szükség szakorvosra. A halálvágy megfogalmazása; gyógyszerek, mérgek gyűjtögetése, esetleg fegyver beszerzése az élet kioltására való szándék közvetett jelei. Az ilyen tevékenységekre és kommunikációs kísérletekre érkező reakciók jelentősen befolyásolják az érintett személy lelkiállapotát, és így szándékait.

Az öngyilkosságot fontolgató személyisége bizonyos változásokat mutat. Érzelmi beszűkültség, az emberi kapcsolattartás szegényessége vagy hiánya, a saját értékrendbe és életszemléletbe vetett hit jelentős csökkenése figyelhető meg. Ezek a tünetek depresszióra utalnak, mely betegségben az öngyilkosságot elkövetők körülbelül kétharmada szenved. Más betegségek is komoly kockázati tényezőt jelentenek, például skizofrénia, drog- és alkoholfüggőség, evészavarok, különféle személyiségzavarok.

Az orvostudomány mai gyakorlatában e mentális betegségek kezelése gyógyszerek, illetve különféle pszichoterápiás eljárások formájában történik.

Öngyilkosság veszélyét növelő kockázati tényezők

  • 55 év feletti életkor
  • Férfi neműség
  • Fájdalmas vagy rokkantsággal járó betegség
  • Egyedüllét
  • Tartozás vagy nincstelenség
  • Gyász
  • Megalázottság vagy szégyenérzet
  • Depresszió, főleg pszichózissal vagy szorongással párosulva
  • A szomorúság megmaradása a depresszió egyéb tüneteinek elmúlta után is
  • Kábítószerezés és alkoholizmus
  • Korábbi öngyilkossági kísérletek
  • Családban elkövetett öngyilkosság
  • Családban elszenvedett fizikai vagy nemi erőszak

Az öngyilkosságról hazai viszonylatban

Az öngyilkossági ráta magyarországon igen magas (százezer lakosra 25 fő jut), ez 2005-ben világviszonylatban a hatodik, és az EU-átlagot (17 fő/százezer lakos) is meghaladja.

Hazánkban az öngyilkosságok száma 1988 óta folyamatosan csökken. A rendszerváltás több lehetőséget teremtett egyrészt a lelki egészség javítására ("szabadabb élet"), a kezelésekre és a megelőzésre, másrészt más deviáns viselkedések megvalósítása felé, elsősorban ezek járultak hozzá a javuló statisztikákhoz.

Statisztikák


Öngyilkossági ráta Magyarországon (1950-2005)

Dinamika

Hazánkban rendszeres adatszolgáltatás 1900 óta létezik. Eszerint az első növekedési hullám 1932-ig (35,1) tart, majd csökken egészen 1942-ig (24,1). A háború befejezéséig ismét növekszik, majd 1956-ig (19,4) csökkenés figyelhető meg, a század legalacsonyabb arányaival. Ezután folyamatos növekedés látható, a század legmagasabb értéke 1983-ban 45,3. 1988 óta folyamatos csökkenést regisztráltak.

Struktúra

  • Nemek, életkor és családi állapot szerint

Az öngyilkosok körülbelül 70%-a férfi. Jellemző, hogy számuk az évek szerint nagyobb kilengéseket mutat, mint a nőké, továbbá a nők esetében lassabb, de stabilabb csökkenés figyelhető meg, így 1994-re mindössze 24,8% volt a nők aránya. Egy hipotézis szerint a férfiak tette inkább magyarázható külső, aktuális változásokkal, a nőké pedig mélyebb, kulturális vagy tradicionális értékek alakulásával.

Az életkor előrehaladtával növekszik az öngyilkosság gyakorisága. A férfiaknál 45-54 éves és 65 év feletti korcsoportban, míg a nőknél elsősorban 65 év felett figyelhető meg.

Nemtől függetlenül a házasok követnek el legritkábban öngyilkosságot, és az özvegyek illetve az elváltak a leggyakrabban. Ezek a különbségek markánsabbak a férfiaknál.

  • Módszer szerint

Hazai sajátosság az önakasztás gyakorisága, jóllehet a férfiaknál ennél is többen választják a mérgezést. Az 1995-ös Demográfiai Évkönyv adatai szerint hazánkban az elkövetők 62,3%-a önakasztás, 20,9%-a mérgezés, 6,3%-a magasból leugrás, 2,6%-a lőfegyver vagy robbanás, 2,3%-a vízbefulladás, 1,9% vágóeszköz, 1,2% áramütés miatt vesztette életét.

Vallási megítélése

A kereszténység az emberi életet Istentől való ajándéknak tartja. A Katolikus Egyház Katekizmusa az öngyilkosságról így tanít: "Az öngyilkosság ellenkezik az emberi lénynek azzal a természetes törekvésével, hogy megőrizze és továbbadja az életet. Súlyosan ellenkezik a helyes önszeretettel is. Ugyanakkor sérti a felebaráti szeretetet is, mert jogtalanul megszakítja a szolidaritás kapcsolatát a családi, nemzeti és emberi közösségekkel, melyekkel szemben kötelességeink vannak. Az öngyilkosság ellenkezik az élő Isten szeretetével. /…/ Súlyos pszichés zavarok, a megpróbáltatástól, szenvedéstől vagy kínzástól való súlyos szorongás vagy félelem csökkenthetik az öngyilkos erkölcsi felelősségét. Nem kell elveszítenünk a reményt az öngyilkosok örök üdvösségének kérdésében. Isten olyan utakon, melyeket csak Ő ismer, alkalmat adhat nekik az üdvösséges bűnbánatra. Az Egyház imádkozik azokért, akik öngyilkosságot követtek el."


Forrás: Wikipedia

Ha kedved támad meghalni ajánlom a következő temetkezési válalkozót (gyönyörű koposók közül lehet válogatni)... :):):):) Ime: http://www.funero.co.rs/index.htm

2010. január 25., hétfő

2010. január 23., szombat

"Mindent csak magadért"

Régóta foglalkoztat a gondolat amit most leirok ide, a szeretetről és az önzetlen odaadásról és az önfeláldozásról. Sokat gondolkodtam rajta, és csak most jutott a gondolat egy olyan szintre hogy szavakkal is megtudjam fogalmazni. Sajnos rákellett jönnöm hogy ilyen dolog nincs ebben a mai társadalomban. Hogy miért? Erről szól a következő eszmefuttatás. Nos... Akárhogy nézzük, az ember fő mozgató eleme az önön érdek. Ez tette hatalmassá az ember és így lett az "evolúció koronája". Ez épitette meg a mai társadalmat. Kellő odafigyeléssel rájöhetünk arra hogy nem létezik teljes önfeláldozás. Az ember nem képes csak má érdekeit nézni és csak másért élni. Legkönyebben ugy lehet elmagyarázni ha veszünk egy szimpla párkapcsolatot. Van a két fél. Szeretik egymást. De miért? Csak is önmaguk miadt. Azért hogy a saját testi-lelki (roszabb esetben csak a testi) szükséglteit kielégitsék. Ha nem önmagunk végedt szeretjük a másikat akkor megelégednénk avval is hogy csak mi szeretjük. De mivel ez nem igy van ezért fáj az elvesztése a szeretett személynek. De mivel ez nagyon tud fájnim fő jele annak hogy a testi-lelki kielégülésünk veszélybe került. Miért is vagyunk boldogok? Csak is azért mert a szükésgleteink ki vannak elégítve. Hiába próbáljuk elhitetni a másikkal hogy önzetlenül szeretjük, mikor egyszer rájövünk hogy vak az önön érdekeink vezéreltek bennünket mindvégig. A másokon való segitség sem önzetlen. Azt is csak azért csináljuk mert jól esik mikor megköszönik, és hálával tartoznak. És ez által büszkék lehessünk önmagunkra.
Tehát egyszer rá kell jönie mindenkinek hogy a legodaadóbb szeretetben is ott rejtőzik az önön érdek. És hogy csak azért szeretünk hogy viszont szeressenek.

2010. január 11., hétfő

Újra itt..

Sok idő telt el mióta utoljára irtam... ezt a számitógépem meghibásodása okozta, amit ma sikeresen orvosoltunk... ujabb bejegyzés készülőben....