"Mindent csak magadért"

Régóta foglalkoztat a gondolat amit most leirok ide, a szeretetről és az önzetlen odaadásról és az önfeláldozásról. Sokat gondolkodtam rajta, és csak most jutott a gondolat egy olyan szintre hogy szavakkal is megtudjam fogalmazni. Sajnos rákellett jönnöm hogy ilyen dolog nincs ebben a mai társadalomban. Hogy miért? Erről szól a következő eszmefuttatás. Nos... Akárhogy nézzük, az ember fő mozgató eleme az önön érdek. Ez tette hatalmassá az ember és így lett az "evolúció koronája". Ez épitette meg a mai társadalmat. Kellő odafigyeléssel rájöhetünk arra hogy nem létezik teljes önfeláldozás. Az ember nem képes csak má érdekeit nézni és csak másért élni. Legkönyebben ugy lehet elmagyarázni ha veszünk egy szimpla párkapcsolatot. Van a két fél. Szeretik egymást. De miért? Csak is önmaguk miadt. Azért hogy a saját testi-lelki (roszabb esetben csak a testi) szükséglteit kielégitsék. Ha nem önmagunk végedt szeretjük a másikat akkor megelégednénk avval is hogy csak mi szeretjük. De mivel ez nem igy van ezért fáj az elvesztése a szeretett személynek. De mivel ez nagyon tud fájnim fő jele annak hogy a testi-lelki kielégülésünk veszélybe került. Miért is vagyunk boldogok? Csak is azért mert a szükésgleteink ki vannak elégítve. Hiába próbáljuk elhitetni a másikkal hogy önzetlenül szeretjük, mikor egyszer rájövünk hogy vak az önön érdekeink vezéreltek bennünket mindvégig. A másokon való segitség sem önzetlen. Azt is csak azért csináljuk mert jól esik mikor megköszönik, és hálával tartoznak. És ez által büszkék lehessünk önmagunkra.
Tehát egyszer rá kell jönie mindenkinek hogy a legodaadóbb szeretetben is ott rejtőzik az önön érdek. És hogy csak azért szeretünk hogy viszont szeressenek.