Akár rólam is szólhatna

Ez a kibaszott fájdalom... Amit az ember akkor érez mikor elveszít valakit aki nagyon fontos neki...
erről szól a következő dal:

Nocturnal Depression - Her Ghost Haunts These Walls

Íme a szöveg magyarul:

Éjszakai Depresszió - A szelleme kísért a falak között

A kezeim simogatják a köveket,
A hidegségük, ami átszúrja a bőrömet és felszökik a szívemig,
Megszürkül, feketévé mosódik a homály,
De a megvakított szemeim nyitva vannak.
Minden tele van bánattal,
Minden sír.
Örökké elvesztem.

Fogom a kezeidet,követlek téged egy jobb helyre.
Fogom a kezeidet,veled szeretnék lenni.
Fogom a kezeidet,követlek téged egy jobb helyre.
Fogom a kezeidet,engedd meg hogy veled legyek.

Az életem romokban.
Lassan sétálok, De a szenvedések száguldanak mögöttem.
A fény megsebezte az elmémet.
Mindenhol téged látlak, nem tudlak elfelejteni!
Az első összeveszésünk..., Suttog a szél.
Elfordulok a világtól a sötétségbe, körülvesz a hideg.
Érzem a jelenléted, az ölelő karjaidat.
A fejed a hátamon.
Megöltem magam, hogy csatlakozzak hozzád!