Pár új vers

Belenyugvás

Rengeteg nagy erdő szélén élt magában a bánat,
Egymaga volt senki más, egymaga volt magának.
Társaságot magának mostmár nem is keresett,
Úgyis mindig kigúnyolták a hasztalan emberek.


Akartam én...

Akartam én verset írni,
szépet, hosszút, rímeset,
de szépségedet dicsérni,
arra méltók nincsenek.


Elveszett énkép

A tájak belevesznek a semmibe.
Csak arcodra tapadt
bágyadt unalom öltött testet
lelked karcos tekintetén.
Rab vagy!
Önmagad sivár börtönébe zárt
kósza lélek, elfeledett,
üres érintések
hasztalan érzelmei,
beteljesületlen vágyaid,
hiú ábrándjaid sötét
leple alatt bujkáló
gonosz árny.

Már nem vagy önmagad...


Ima a Holdhoz

Hatalmas Diána, Holdnak úrnője,
éjszaka fénye, csillagok őrzője,
lehelj reám fényt a messzi távolból,
szabadítsd meg lelkem a sötét árnyaktól.

Félelem tölt el, ha fényed nem látom,
egyedül kell a sötéttel kiállnom,
de ha előbújsz felhők rejtekéből,
lelkem megszabadul kínzó terheitől.

Oh! Hatalmas Diána lelkem őrizője,
hagyjon el engem a bánat örökre,
arcod legyen álmaim rejteke,
örökké imád a Holdnak Gyermeke.


Titok

A Hold,
nekem mindent
elmond.
kérdezek,
felel.

Csak néha fájdalmas
sóhajait nem értem...


Undorító kreatúra

Mikor megszólalsz, torz szavaiddal,
lelkemre ráborul az undor.
Féregtested köré gyűlt sötét árnyak,
okádékszagú pillantásod,
fertőző nevetéseddel pusztítja
el bennem azt a kis szeretetet is
ami bennem maradt.

Undorító féreg vagy!


Tiéd vagyok

Teste vagyok szelíd álmaidnak,
éltetője tomboló vágyaidnak,
lelkem szilánkjai benned élnek,
szerelmes vágyaid beteljesülnek.


Kellesz nekem...

Kellesz nekem, mint testnek a vér,
Te adtál nekem újra reményt,
Adtál nekem szerelmet, mely gyengéd,
Szemed csillog, mint vér a pengén.

Öröm tölt el, ha rád gondolok,
Nyugtató szavaidtól elmúlnak a gondok,
Hajad gyengéden fújja a szél,
Lelked lelkemmel egybeér.

Mosolyod ragyogása szebb a napénál,
Benned lelkem otthonra talál,
Szived adtad szivemnek rejtekül,
Mert a Hold sem ragyoghat a Napja nélkül.


Gyönyör éjszakája

Szemeidben láttam a Hold első sugarát,
lelkemmel éreztem szived heves ritmusát,
fülelve halgattam kéjes sóhajaid,
miközben ölelték testem forró combjaid.

Tested testemhez hűen tapadt,
lelkünk együtt új utakra akadt,
heves csókokkal halmoztam el tested,
miközben a vágy simogatta lelked.

Lelkünk örökre egyé vált,
és így teljesült be szerelmünk azon az éjszakán.


Önarckép

Poéták lelkébe vésett
butító közhelyek.
Mindenki okos,
csak te vagy hülye.
Prostituáltak beteg
testében tanyázó vétkek,
elevenen elégetett
erkölcsi normák,
vallási képmutatás.
Lázadj! Önmagad ellen!
Szennyes életek sírján
születnek tetteid.
Ömlik a moslék
a disznók elé,
és mi megesszük,
mert azt hisszük finom.
Romlottak vagyunk mind!

Mocskos hedonisták
forró vérében tanyázó
haszontalan nihillizmus.
Önarcképet festek,
és undorodom.

Végül rájövök,
csak a pofám nagy.
én sem vagyok különb tőletek!


Nem hagyom annyiban

Megkomolyodtam!
Félretettem a műbánatot,
undormány szülte sötét
melankóliát,
fagyos tekinteteket,
halál ócska maszkját,
saját megcsonkitott lelkem!

De azért visszatérek
én is
az
Őskorba...


Visszatérés

Lelkem sötét, mint a hideg éjszaka,
utamról többé nem térek haza,
lelkem rágja hideg vasfoga,
idő repül, száll a perc tova.

Szívemre telepszik a sötét bánat,
jöjjön a halál, a megváltás várhat,
lényemre szállt sötét árnyak,
lehullanak rólam az angyalszárnyak.

Nem szeretett soha senki,
el kell nekem innen menni,
nem fogok neked könyörögni,
fémpengével húsomba vésni.

Elhagyom a földi életet,
utamon végig a sötétség vezet,
nem fogok nyújtani üszkös kezet,
testembe vertek ezer vasszeget.

Nem leszek öngyilkos nehogy azt hidd,
bánat visz el, gyarló tetteid,
halál hivogat, suttog odakint,
és én vele tartok árny-szekerén. 


Mozaik

S - oha nem éreztem még ilyet,
Z - eng a lelkem mint a napos kikelet,
E - zer virág ontja rám illatod,
R - eszket lelkem ha látja pillamtásod.
E - zer hárfa játsza gyönyörű dallamát,
T - őled ragyogja be a Hold az éjszakát,
L - átom magam szemeid tükrében,
E - zernyi kívánság teljesül szívemben,
K - ívánom csókod, égjek el tüzében.

C - irippelnek a tücskök szerelmes balladát,
I - gy korbácsolva lelkem olthatatlan vágyát,
C - iklámen felhőcske úgyik az égen,
A - aranyos mosolyával hivogat engem.
L - átod szerelmem leírni nem tudom,
Á - rva lelkemmel rólad álmodom,
NY -  árvégi éjelen enyém lettél, szerelmem hevének utat engedtél.