Nosztalgia

Nem tudom mi történt velem a napokban... Iszonyúan nyűgös vagyok, és kedvetlen. Olyan reménytelennek érzek mindent. Nem tudok szabadon szálni. Úgy érzem minden elvesztette varázsát... De nem hagyhatom így. Helyre kell hoznom pár dolgot. Úgy érzem elvesztettem pár embert aki nagyon fontos számomra. Már alig beszélek velük. És még ez a megfázás is kikészít. mindig nekem kell számot adnom a dolgokról. Nem akarok magyarázkodni, mert ezt csak én érzem. Senki nem fog helyettem szenvedni, csak rám várnak a dolgok hogy helyrehozzam őket. A másik dolog meg hogy mindig én vagyok a lelki szemetesláda... Nekem mindig együtt kell érezzek mindenkivel. De ezt már nem birom. Legszívesebben eltünnék mindenki életéből. Néha csak leülök a sötét szobában és csak bámulok egy pontra, és nem gondolok semmire. Mikor lefekszem aludni nem tudok elaludni, mert csak cikáznak a gondolatok a fejemben. Mindig csak mosolyognom kell... de seni nem veszi észre hogy csak egy maszkot viselek, és lehet belül sírok...
Az egész dolog 2 éve kezdett kialakulni bennem egy 11 hónapos kapcsolat vége után... Folyamatosan egyre roszabb lett a dolog, egyre pesszimistább lettem, és egyszerűen nem lelem örömömet abban amiben más ember. Önsanyargató lettem... Eltelt egy év... Volt egy öngyilkossági kisérletem... De most hogy sajnos -e nem tudom nem sikerült a dolog. Pszihiáterhez is jártam egy ideig, majd abbahagytam. A halál szélén megtaláltam őt... Egyből megszerettem... De ez is vége lett 1 hónap után... lehet kis időnek tűnik de nekem ez volt életem legszebb időszaka, de sajnos a saját hibámból vége lett, mert sokat ittam az nap... akkor megfogadtam hogy többé nem süllyedek arra a szintre mint azon az estén... Most itt vagyok... Ki tudja meddig... Szerelmesen... Reményt vesztve az életbe... De élek, egyik napról a másikra, céltalanul, nem tervezve előre... Nem kívánom senkinek ezt az érzést amit most érzek.. De kűzdenem kell... magam miadt és nem más miadt... Csak magamra számíthatok, mert a barátok jönnek és mennek. Csak én és az én magányom maradunk örökre egymás társai, és együtt fogjuk átvészelni a kegyetlen élet mindnennapjait...
De nem csak rossz dolgok történtek velem... Egyre több tudást gyűjtök az életről, és a könyvem is íródik mely egy verseskötet lesz, és a kedves barátom Csontos fogja illusztrálni beteges és szuicid hangulatu rajzaival :). Valamint az én drága Hugim megigérte hogy névnapomra kapok tőle egy platformot :)... annyra szeretem azt a csajt :)... és most lezárás képp csak annyt tudok mondani hogy: "Az életnek nem csak a napos oldalán lehet élni"
végül egy dal ami tükrözi a hangulatom:

Nocturnal Depression - Nostalgia