MI van velem?

Reggel van... Szar reggel... Még csak most kezdődött a nap de már elegem van... Nem bántott senki csak egyszerűen szomorú vagyok... Nem értem miért, csak néha (szinte minden nap) rámtör ez a ritkaszar érzés. Utálom hogy ilyen vagyok, de mit csináljak, ilyenné tett ez a szemét élet. Ebbe a szar blogba amit alig olvasnak próbálok minden nap valami baromságot irni, de ez sem ér semmit... Senki sem kiváncsi egy barom önsanyargatására. Mert lásuk be ez az, Mert olyan dolgok miadt gyötröm magam ami már megtörtént vagy nem is rám tartozik. Egyszerűen szeretnék már megnyugodni, de nem tudok... Csak sülyedek bele a legmélyebb mocsárba. Érzem ennek nem lessz jó vége. Ezt a bejegyzést igazából nem embereknek írom... Saját magamnak, és így próbálom rendberakni magam, ami nem megy. Nagyon hiányzik valami, de nem tudom mi. Ahogy elnézem a zenekarból nem fog lenni semmi, mert nem találok senkit aki játszana ilyen zenét. Nem tudom mi van de mintha ellennék átkozva... Semmi sem sikerül amibe belekezdek... Úgy volt hogy ma Adrival megyünk piacra vásárolni, de lemondta. Oké, megértem. Felkeltem még 6-kor.. nem tudok elaludni vissza, mostmár nem is akarok. Valami iszonyatsoan gyötör belülről, de még nem tudom mi. Félek hogy ha felszínre tör valami őrütséget csinálok. A mai napom totál tönkrement a saját kezem által. Estére sem megyek sehova... Nem lesz senki érdekes sehol... Asszem egy üveg bor mellett elleszek magam is... Nem az első eset. Régebben, mikor nem volt barátom (most sem érzek senkit annak(bocsi ha valakit megbántok)) akkor is egyedül mentem mindenhova sőt volt mikor csak ültem itthon... Utálom hogy nekem mindenki legjobb barát, csak én nem vagyok senkinek az... Nem találom a helyem... Egyszerűen nincs erőm beszélgetni... MSN-en is csak rejtve járok fel és csak 2-3 emberrel beszélek. A régi társaságom elvesztettem... Azért, mert így nézek ki és így nem hajlandó senki végigmenni velem az utcán... Iszonyúan magányosnak érzem magam... :( És ez pont most jött rám mikor nincs senki akivel megoszthatnám, mert nem akarok senkit sem a gondjaimmal nyúzni mert minenginek jut épp elég a gondokból. El a akrok tünni, úgy hogy senki ne tudja hol vagyok. Nem akarok senkinek sem púp lenni a hátán... Napok óta nem igazán táplálkozom... Csak akkor veszek magamhoz valamit ha már türhetetlen a rosszullét. MINTHA ÉLVE LENNÉK ELTEMETVE...............................................................................

Élve eltemetve

Elhalkul a dal
Belém fagy a szó
Kialszik a tűz
Lelkemben béke honol

Elfárad a test
Nyugovóra tér
Megalszik lassan
A kicsordult vér

Minden régi seb
Újból felszakad
Tovatűnő boldogság
Csak a könny marad

Sűrű homály
Néma táj
Távolodó fény
Haldokló reménysugár

Nem lesz többé hajnal
Csak sötétség örökre
Rózsaszirmok hullnak
Bársony szemfedőmre

Féreg rágta testek
Rothadó hús bűze
Koporsómban fekszem
Élve eltemetve

Megfojt a nem létező tér
Dobozba zárt végtelen űr
Törékeny lázálmok közt
Haldoklom egyedül