Hogy lássa milyen jó vagyok :):)

Most egy személyről irok, aki nagyon fontos nekem... No nem azért, hogy valamit megosszak, csak egyszerűen nem hagyott békén a drága és nyúzott, hogy ha ő irt rólam, akkor én is írjak... Magyarán megzsarolt... lelki terror :D:D Most lehet hogy ilyen arcot vág (-.-) de most mit csináljak... ő akarta.. :D:D Nos ez a személy Lunácska, az én fogadott hugicám. :) Igazán nem is tudom megmondani, hogy hogyan ismertem meg, mert mintha mindig is a hugim lett volna. De nem is fontos, hogy mikor hogyan ismertük meg egymást, hanem hogy most itt van nekem :) Ennyi szeretetet nem igazán kaptam egy embertől sem... Nagyon tisztelem ezért... Mikor szarul voltam, ő mindig mellettem állt és nem engedte, hogy mélyre süjedjek. Humoros természetű és ha szarul vagyok, mindig azt mondja hogy megver ha nem lesz jókedvem. Ezzel mindig mososlyt csal az arcomra. :D:D De nem félek tőle mert tudom úgysem bántana... Vagy mégis? :) Kedvessége fogott meg leginkább, hogy nem nézte ki vagyok, hanem hogy belülről milyen vagyok... Némiképp segitett abban a változásban, amit elszeretnék érni önmagamban. Eddig ő volt az egyetlen, akinek a boldogságának igazán tudtam örülni úgy, hogy nem gondoltam arra, hogy neki milyen jó nekem meg nem... Észrevettem hogy nagyon szeret mesélni... De nehogy azt higyjétek, hogy az a lefárasztós duma mire csak úgy válaszol az ember, hogy "ok" "XD" "ja" szóval lehet hozzáfűzni dolgokat... Számomra ő jelenti azt a testvért, akire mindig is vágytam... az én szememben ő az az ember, akitől bármelyikünk is tanulhatna a kedvességről és a jószívűségről... Mivel időt és pénzt nem sajnálva kapok tőle egy olyan cipellőt amilyenre mindig is vágytam, de sajnos nem vehettem meg. Örülök hogy megismerhettem őt és remélem barátságunk és e testvéri viszony nagyon sokáig fog még tartani :) (NA MOST ÖRÜLSZ???? :):):))

Ime kép is róla hogy gyönyörködjetek :):)