A kíváncsiság

Érdekes egy lény az ember. Legnagyobb hibája vagy erénye (mindenki döntse el maga), a kíváncsiság. A kiváncsiság emelte ki az embert az állatok közül, és a kíváncsiság tette őt az evolúció koronájává. Hogyan lehetséges ez? Az ember tudni akar dolgokat, az ember kérdésekre keresi a választ. Az ember mindenbe beleüti a mocskos orrát. Ezért egyre több tudást birtokol, amivel felülemelkedhet a többi lényen. De a kíváncsiságot nem szabad összekeverni a tudásszomjjal. A kíváncsiság egészen más. A kíváncsi ember olyan dolgok után kutat, ami nem rá tartozik. Miért mondják, hogy a ki kíváncsi az hamar megörekszik? Azért mert a kíváncsi ember idegeskedik és aggodalmaskodik az miatt, hogy sikerül -e neki megtudnia a dolgokat. És mivel jól tudjuk, hogy a stressz milyen dolgokat vált ki, akkor bizony igaz, hogy aki kíváncsi az hamar megöregszik. Vannak dolgok, amiket tudnunk kell. Ezek azok a dolgok, amik a lelki és szellemi épükésünkre vannak. Bár ez inkább a tudásszomjjnak nevezhető jelenség. A kíváncsiság viszont azokat a dolgokat boncolgatja, amiket nem minen esetben lenne jó tudni. A tudás kelthet félelmet, haragot egy másik személy iránt, ezért vannak dolgok amiket nem jó tudni. Mert ugye "ha nem tudom nem fáj"! Miért vagyunk kíváncsiak? A szóban benne van a "kíván" ige. Ugye a kívánságok gyakran nem erkölcsösek és nem tiszták. Ezért mondatjuk, hogy a kíváncsiság egy nem tiszta kívánság egy olyan dolog felől, amit jobb nem tudnunk. De ha mélyebben belegondolunk ez így van. Jöhetnétek most azzal, hogy: "ha kíváncsi vagyok arra, hogy milyen meglepetésben lesz részem a születésnapomon az nem tisztátalan kívánság!" Hát igen. Egyrészt igaz is. De másrészt meg jó volna nekünk ezt tudni? Elrontanánk a meglepetést. Szóval ne kíváncsiskodjunk feleslegesen, mert csak stresszelnénk miatta.

Mi emberek... Ne legyünk túl kíváncsiak, mert egyszer lehet olyan dolgot tudunk meg, amit jobb lett volna nem tudni, és olyan félelembe és rettegésbe ránt bennünket, hogy ez vezet majd a végzetünkhöz. Köszönöm