Gondolat

Valami fáj, valami szétszabdalja lelkem... De a tudatlanság megőrít... Szenvedés... Élet... Kegyetlen halál... Kéjes szavaid egy vad éjszakán... Elveszett szerelmes szavak... Világmindenség rémítő üressége... Arcodra sorvadt félvigyorok... Mind csak mar... Főleg ha itt vagy... De mésem vagy... Mindenem vagy... Közben semmim... Szeretni akarlak... Mert szeretni kell... Szeretlek is mert... Mert... Nemtudom... Miért van szükségem rád? Üres vagyok... Mégis csordultig vagyok... Ki varja össze majd szivemen ejtett hatalmas sebet? Talán az idő? Nem... Az időnek vasfoga van mely felemészt... De mégis valamit ad... De amit elvett, már soha nem adja vissza.......