Elfúló vallomás: Az utolsó figyelmeztetés

Születése óta rejtőzködik! Megszólalt az eltűntnek hitt asszony! Üzenet az emberiségnek.


Már ne is haragudj, de ez neked együttműködés? Figyelj már rám, halgass meg!

Lehetne kérni, hogy egy kicsit lassabban élj? A nagyanyád még aratás előtt végigsimította a kalászt. Lassan haladt és emlékszem az ő nagyanyja még meg is köszönte a terményeket. Ha már nem köszönöd meg, legalább finomabban vedd el. Mi van, középkori kínzókamrába képzeled magad?Gondolom neked is fáj, ha húzzák a hajad vagy kitépik a körmöd, szőröd, nem? Akkor meg miért csinálod?

És ne gyógyszerezz be. Érted? Utálom, hogy furcsa külsejű dolgok nőnek rajtam. Nem ezek nem olyanok, mint a többi gyümölcs. Nem érdekel a véleményed. Majd ha magadon növeszted… Mi ez egyáltalán hormon vagy mi?

Na mármost ez a kisebbik gond, de nem nagyon kapok levegőt. Én próbáltam megrázni magam, többször, jelezni neked, hogy vedd észre, amit csinálsz az rossz nekem, ilyenkor persze nem látsz a pániktól és jöttök a hadseregetekkel meg mindenféle emberek egybeverődnek és csak magatokkal vagytok elfoglalva. Legalább utólag kérhetnék valami különleges bánásmódfélét?


Ha ennyire szennyezed a levegőt akkor az esőktől be fogok piszkolódni. Zavar. Téged nem zavar ha sárba lépsz vagy a pocsolyalével lefröcskölt ruhádba simán befekszel az ágyadba? Ja igen, és éjjel, éjjel pihennék. Ha állandóan ordít a zene, és állandóan ég a lámpa képtelen vagyok kipihenni magam. Fáradt vagyok. És ha fáradt vagyok, akkor természetes, hogy felmegy bennem a pumpa. Benned is felmenne. Nézd, nem csak füstölögni tudok, érzem, hogy ki fog robbani belőlem a stressz, ahogy belőled is. Nem volt még elég?
Persze leihatod magad vagy elterelheted a figyelmed. Oké, de legalább ne úgy, mint az állatok, könyörgöm!

Ja igen. Akartam neked szólni a folyókról is. Ne várd, hogy rendben menjenek a dolgok, hogyha folyton telerakod törmelékkel őket. Ha rossz a keringésed akkor benned sem áramlik rendesen a vér. Most nem értem mit csodálkozol. Komolyan, mintha nem értenéd, amit mondok. Egyszerűen nevetséges, ahogy mindent szétdobálsz, pedig nem vagy már fiatal, nemhogy kisgyerek. Aztán meg telepíted a halakat mesterségesen a tavakba, folyókba, hogy legyen élet. Mint a vérátömlesztés. Idegenekkel működjek együtt, ugye? Én tényleg nem tudom már mit vársz…

És máskor, ha fel szeretném veled venni a kapcsolatot, kérlekszépen ne vegyél be mindenféle erős szereket. Én szerintem nem normális, ha nem hallgatsz meg és ha nem figyelünk oda egymásra – szerinted tényleg ez a normális? Én nagyon igyekszem, tényleg, és tudom, hogy néha nem csinálom tökéletesen, de zavar látnom, ahogy megölöd az állatokat. És tudod, hogy fáj, ahogy kiirtod az erdőket? Egyszer majd én is megint jól eltöröm a csontodat. Tuti, hogy zokogni fogsz. Tuti! Csak ilyenkor persze még ellenségesebb vagy, nem lehet beszélni a fejeddel. Aztán már az utolsó rovart vagy rágcsálót is kiirtod. Majd veszel a gyereknek plüssből, igaz?



A legrosszabb az, ahogy tartod az állatokat. Ahogy élnek. Én minden tőlem telhetők megteszek, hogy szépen tartsam őket kinn a földeken. Téged sem zárlak be, akkor fordítva miért csinálod? Át kellene ezt gondolni, mert ahol tömegesen vannak, ott széttipornak, és az mindig fáj. Kicserepesedik a bőröm és nem nő szőr. Borzasztó hálás lennék, ha ilyenkor nem mindenféle mű kenceficékkel próbálnád megoldani, hanem természetes módon.

Meg kell mondjam, ha így folytatod, tovább fogok gyorsulni, amíg le nem szállsz a hátamról. Egyre csak megy fel a lázam. Ja igen, és akkor ne izzadjak, meg ne legyen már olyan meleg. Nem akarsz Te egy kicsit sokat? Ha születésnapom már elfelejtetted, és ma se köszöntöttél meg, akkor legalább gondolkozz el a kéréseimen. Kérlek!

A Föld Anyja


Forrás: HarmoNet